Századok – 1905

Történeti irodalom - Kolowrat-Krakowsky: Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 u. 1849. Ism. D. S. 953

953 .TÖRTÉNETI IRODALOM. ugyan hazája sorsát s rajta volt, hogy minden védelmi eszköztől megfosztott megyéjébe, a melynek főispáni tisztségét viselte, fegyveres erő küldessék, de csak 1850 április-havában tért vissza Pestre, mikor azután néhány nap múlva meghalt. Hazája gyászának valódi képviselője volt, s az elvesztése miatti fájdalom nem boríthatta mélyebb gyászba nemzetünket, mint volt a rémuralom iszonyú napjaiban. VÁCZY JÁNOS. Feldmarschallieutenant Graf Leopold Kolowrat-Krakowsky. Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 und 1849. Herausgegeben von seinem Sohne Leopold Graf Kolowrat-Krakowsky. I. II. Bd. "Wien, 1905. Gerold et Comp. 8-r. XII, 172 1., XII, 208 1. Fekete-sárga zászlóval a czímlapján és aktuális politikai előszóval ellátva látott napvilágot Bécsben az 1848-iki eseményeket tárgyaló ezen új emlékirat. Már megjelenése körülményei is ráterelik az érdeklődő figyelmét. A politikai tendentiától, melynek a fiúi kegyelet mellett szintén nagy része van a mü megjelenésében, itt eltekintünk. És ettől eltekintve, elfogadjuk a kiadó magyarázatát az emlékiratok ily kései megjelenését illetőleg is. E szerint még az író fiának sem volt tudomása ez emlékezések létezéséről ; csak nemrég találta meg azokat egyik bajorországi rokona levéltárában. Az emlékezések írója gróf Kolowrat-Krakowsky Lipót, kit a negyvennyolczas mozgalmak Kassán értek, hol mint a 3. sz. Ferdinánd-huszárezred parancsnoka állomásozott. Az eseményeket így testestől lelkestől osztrák katona szemüvegén át nézve tárja fel előttünk. Könyve két részből áll. Az első a magyarországi eseményekről szól, a grófnak ezredétől 1848 szeptember végén történt szökéséig; a második rész a bécsi októberi forradalmat és az olasz harcztéri élményeket tárgyalja. Az író az első kötetet 1851 junius 30-án, a másodikat 1851 október 20-án Velenczében fejezte be. A kiadó a müvet mindamellett »ein in Zusammenhang geschriebenes Tagebuch«-nak akarja feltüntetni. Minthogy pedig ez az olvasóra épen nem közömbös, a fiúi elfogultsággal szemben rá kell mutatnom arra, hogy az egész emlékiraton szembeszökő világossággal látni, hogy már az események lefolyása után íratott, midőn az író nem a napi benyomások, hanem a hosszú küzdelem egész lefolyásának hatása alatt állott. Kolowrat különben is — megemlékezvén egyes tisztekkel való találkozásáról — sohasem mulasztja el feljegyezni, hogy az illető az emlékezések írásakor hol szolgált, SZÁZADOK. 1905. X. FÜZET. 65