Századok – 1904

Tárcza - Vegyes közlések - Wosinsky Mór értekezése az őskor mészbetétes agyagművességéről 85

tárcza. 85 VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA második osztályának deoz. 7-iki ülésén Wosinsky Mór levelező tag foglalt széket Az őskor mészbetétes agyagmüvessége czímű dolgozatával, melynek a magyarországi anyagot tárgyaló első részét olvasta fel. Az előadás folyamán ismertetett agyagedények leginkább gyermekjátékul, vagy arra a czélra készültek, hogy a halottakkal sírba tegyék ; legalább a formájok nem mutatja, hogy ez edényeket a konyhán használhatták volna. A felolvasó a lelőhelyek szerint öt typusát különböztette meg a Magyarországon talált mészbetétes agyagedényeknek. Erdélyben, túl a Dunán, a Duna-Tiszaközön. Magyarország alsó vidékein, továbbá Boszniában és Herczegovinában eddig mintegy százhetven lelőhely van. Az egyes typusok. vizsgálatából az derűi ki, hogy az őskor ezen emlékeinek egy része a kő-korszak végéről való. s ez az áramlat a Balkánon át keletről jött hazánk területére ; jóval később, már a bronz-korban, egy másik áramlat nyugat felől, a Rajna mellékéről került hozzánk. Wosinsky tanulmányának második (fel nem olvasott) része a külföldi leletekkel foglalkozik. A decz. 21-én tartott összes ülés néhai Tóth Lőrincz (megli. 1903 márcz. 17.) emlékezetének volt szentelve,1

) kiről Vécsey Tamás r. tag mondott szép, tartalmas emlékbeszédet. Nagy vonásokban, kitűnően rajzolta meg annak a nevezetes kornak a képét, melyben Tóth Lőrincz élt és munkálkodott, s ennek a képnek keretébe illesztette az elhunyt tudós nemes, rokonszenves alakját, kinek hetven évre nyúló közpályája nemcsak az emlékbeszéd írójának adott hálás anyagot, hanem valóban örök tiszteletünknek is méltó tárgya lehet. Az új esztendőt jan. 4-én a nyelv- és széptudományi osztály nyitotta meg. Az ülés első tárgya volt Radvánszky Béla báró t. tag felolvasása, ki Egy ismeretlen költő a XVII-ik századból czím alatt családja jeles őséről, Radvánszky Jánosról értekezett. Radvánszky János a kurucz kincstartó, II. Rákóczi Ferencz fejedelem erdélyi plenipotentiariusa. a szép levelek Mikes Kelemennel vetekedő írója, fiatal korában ékes szerelmi költeményeket, halála előtt egypár évvel pedig egy elragadó bölcseleti ódát írt. A felolvasó bevezetésül, visszatekintve lyrai költészetünk fejlődésére, azon gátló okokat fejtegette, melyek miatt az u. n. virágénekek irodalmilag, nyomtatás útján nem érvényesülhettek. Épen ezért régi magyar bibliographiánkból az irodalmat megitélni nein lehet, mert a legtöbb ének elkallódott, igen sok csak kéziratban >) Nekrológját olv. Századok, 1903. 381. 1.