Századok – 1904

Történeti irodalom - Matunák Mihály: Véghles vára. Ism. Takáts Sándor 883

TÖRTÉNETI IRODALOM. Véghles vára. Irta Matunák Mihály. Breznóbánya. 1904. Kreisler József kny. Kis 8-r. 173, 2. XVIII 1. Yéghles vára a liazai történetben nevezetesebb szerepet sohasem játszott. Attól az időtől kezdve, hogy az Anjouk korában koronajószággá lett, zálogos birtokosai sűrűn változnak ugyan, kiválóbb történeti alakok is bírják a várat, de kimagasló esemény sem a jószághoz, sem a várhoz nem fűződik. Még a hódoltság korában is csak amolyan jelentéktelen végház számba ment, a hol csekély őrséget tartottak, s a hol jelentékenyebb ellenállásra senki sem gondolhatott. A véghlesi uradalom és a vár története tehát szerfölött érdekes és tanulságos olvasmányül nem igen szolgálhat. De mivel a szerencsés véletlen folytán ez uradalomra rendkívül sok adattal rendelkezünk, s mivel a szerző még a bányavárosok vidékén lefolyt küzdelmeket is beleszőtte munkájába, könyve a történetírók számára több tekintetben kisegítő forrás lehet. Elismerjük, hogy szerzőnk a Véghlesre vonatkozó adatokat nagy buzgósággal gyűjtötte össze; dicsérjük azért, hogyvtöbb levéltárat is felkutatott, de ezzel koránsem állítjuk, hogy Yéghles várának hű és teljes történetét sikerült összeállítania. A mint említők, Yéghles koronajószág volt, a ki tehát erről alapos munkát akar írni, annak az országos nagy levéltárak anyagát felkutatatlantíl hagynia nem szabad. A királyi birtokokra vonatkozó legfontosabb emlékeket ugyanis nem a magánlevéltárakban, hanem a nagy közlevéltárakban találjuk. A szerző — hiszszük, saját hibáján kívül — ezeket a levéltárakat nem használta. Ennek természetes következménye, hogy munkája több helyen fölötte hiányos, és hogy a tévedéseket s hibás következtetéseket egyáltalán nem nélkülözi. A hiányokat, úgy látszik, maga a szerző is érezte, mert könyvét a bányavárosok vidékére vonatkozó adatokkal tömte meg, a melyek Yéghles várának történetéhez egyáltalán nem tartoznak, vagy a legjobb esetben csak távolról érintik