Századok – 1904

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihálynak Vlad Drakul oláh vajdáról szóló költeménye és annak kútfői értéke 874

BEHEIM M. VLAD DRAKUL OLÁH VAJDÁRÓL STB. 881 dattal gyarapodtak, azzal, a melylyel a vajda visszahelyeztetéséről értesítenek. Ha tehát a hagyomány egy esztendő folyamán1) annyira eltávolodott a történeti igazságtól, képzelhető-e, hogy évtizedek múlva is ugyanolyan maradjon, mint a milyen keletkezése első hónapjaiban volt ? Hogy sem Beheim, sem a többi tudósítás nem tartalmaz minden szavában igazságot, hogy sok a túlzás és még több a zavar az előadottakban, azt én is hangoztattam, és fáradozásom épen arra irányult, hogy Beheim előadását rendezzem, és a mennyire másféle kútfők lehetővé tették, igazoljam. A költemény ellenőrizhető részeiben nem is találtam sem én, sem Conduratu fontosabb tévedést. Az kétségtelen, hogy Drakul nem volt normális ember, sem szivének gazságában, sem elméje erejében ; borzalmas szellemességének és iszonyatos humorának történetileg való és jellemző bizonyítékai a Beheimnál s a többi tudósításban elbeszélt rémtettek. Puszta anekdotákat, ha itt-ott nyoma van is némi kikerekítésnek, a tudósítások nem tartalmaznak, de igenis szívesen merítettek belőlük a későbbi anekdotakedvelő írók, mint pl. Fischart a XVI-ik,2) az Acerra philologica folytatója pedig a XVII-ik században.3

) Schullerus (55. 1.) azt mondja, hogy a Beheimnál előforduló »Clasterhalt« Klosterholz helyett, а с és t nyomdai typusának hasonlósága által okozott hibás olvasás eredménye. Csakhogy a kéziratos t és С sokkal hasonlóbb egymáshoz, mint ugyanezen két betű nyomtatásban. A »begen« ige »besingen« helyett szintén nem nyomdai hiba révén került Beheim költeményébe (56. 1.), mert a kfn. »begân, begên«, vagy az úfn. »begehen« ugyanazt jelenti a mit »besingen«, t. i. »eltemetni, funus ducere«, és- talán ennél közönségesebb is. Hogy a bejegyzésekben és nyomtatványokban a pontosabb »junger Dan« áll, Beheimnál pedig csak »Dan«, ez egyik bizonyíték a mellett és egyik ok, a miért a Századok-ban megjelent értekezésemtől eltérőleg az Archiv-Ъаи azt hangoztattam, hogy a bejegyzések és nyomtatványok nem keletkeztek Beheim költeménye alapján, hanem hogy valamennyi egy följegyzésre megy vissza, a hol Dánnak az a jelzője megvolt, de a melyet Beheim bizonyára verselési okból elhagyott. Ugyanebből az okból szorult ki a költeményből kétségtelenül a szentgalleni bejegyzésben lévő »frydstag« is (57. 1.) ; a Beheimtól félreértett »Humlate«, valamint a 24. versszak négy utolsó sorában levő zavar is (a többi tudósítás e része érthetőbb) a közös forrás mellett bizonyít. Tehát a pontos philo') Többet nem vehetünk fel, mert az elfogatástól eltekintve is, a mi 1462 novemberében történt, az elbeszélés a maga összefüggésében belenyúlik az 1462-ik esztendőbe. ') Zeitschrift für deutsche Philologie, XXXIV. köt. 132—133. U. s) Korrespondenzblatt, 1904. 34. 1.