Századok – 1904

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihálynak Vlad Drakul oláh vajdáról szóló költeménye és annak kútfői értéke 874

BEHEIM M. VLAD DRAKUL OLÁH VAJDÁRÓL STB. 877 a költemény is, meg a többi tudósítás is egy forrásból ered, és pedig olyképen, hogy Jakab barát elbeszélését nemcsak Beheim jegyezte fel, hanem mások is, talán épen maga a szerzetes, a ki bizonyosan német ember volt. Ily módon terjedhetett el a rémes történet először kéziratban, később pedig nyomtatásban is. De megfejthető úgy is, és ez mindenesetre valószínűbb föltevés, hogy Beheim költeménye rögtön megíratása után nagy népszerűségre és elter jedettségre tett szert, úgy hogy 1463-ban még Ebendorf er is meríthetett belőle ; és a mikor később ez az elbeszélés Drakul visszahelyeztetésével újra időszerű lett, az élelmes könyvnyomtatók, kiknek száma akkor már tekintélyes volt, tíeheim költeményéből kivonatokat készítettek és ezeket a legutóbbi 1477-iki eseménynyel (t. i. a vajda visszahelyezéséről szóló hírrel) kiegészítve közreadták.« Az Archiv-ban közölt költemény elé írt tájékoztatóban (9. 1.) azonban inkább az első magyarázatot tartom valószínűnek. Felfogásom megváltoztatására néhány stiláris eltérésen kívül — egyikről-máeikról még alább lesz röviden szó — ez az ok bírt : Mivel a bejegyzések és az ujságlapok többnyire szószerint egyeznek, fel kellene tennünk, hogy valamennyi a költemény egy és ugyanazon kivonatolására megy vissza, a mit azután — a költemény alapján — itt-ott bővítettek. Ennél a föltevésnél azonban természetesebb az, hogy valamennyi tudósítás. Beheim költeménye is. egy feljegyzés alapján jött létre és pedig olyan valakinek följegyzése alapján, a ki, mint azt az erdélyi és oláh földrajzi viszonyokban való pontos tájékozottság mutatja, ott tartózkodott az események színhelyén. Arra a kérdésre, hogy kitől származhatik ez a följegyzés, vagy ki közvetíthette az adatokat, melyek alapján a följegyzés keletkezett, a legegyszerűbb és legvalószínűbb feleletet, azt hiszem, úgy kapjuk meg, ha Beheimnak ebben a tekintetben mindig szavahihető tudósításából indulunk ki. A föntebb adott magyarázattal egyezik és Beheim állításával sem ellenkezik, ha felteszszük. hogy az említett első feljegyzés Jakab szerzetestől, a kire a költő mint forrására hivatkozik, vagy pedig ennek valamely vele együtt menekülő társától származik. Hiszen amúgy is nyilvánvaló, hogy ezeknek valamiféle formában jelentést kellett tenniök feljebbvalóiknak az elhagyott Oláhország állapotáról és menekülésök okairól. E följegyzés vagy jelentés másolata azután könnyen juthatott el — feltűnő lenne, ha el nem jutott volna — a rokon osztrák, német és svájczi kolostorokba (így keletkezhetett a lambachi és szentgalleni bejegyzés) és a papi állású Ebendorferhez, a hírneves történetíró és bécsi egyetemi tanárhoz. Ilyen följegyzést kaphatott a bécsújhelyi császári udvarnál tartózkodó Beheim is a szerzetestől, ennek alapján írhatta meg költeményét, úgy azonban, hogy a szerzetessel való személyes érintkezés útján kibővítette és