Századok – 1904

Értekezések - CSAPÓ VILMOS: Generális Győry Péter 855

860 CSAPÓ VILMOS. Ezt csakhamar, decz. 31-én követte Bruckenthalnak újabb bocsánata, kiállítva az ifjabbik Eördős Mihály részére : Ego infrasoriptus attestor praesentibus juniorem Michaelem Fördős, vulgo Fördös Miska nuneupatum, a rebbellibus Jaurinum haud pridem reversum esse, juramentum homagii sacratissimae suae majestati, domino domino nostro elementissimo inibi depo­suisse, vigore praesentium, sigillo et syngrapho meis. Datum Vien­nae, die 31 Deeembris, 1709. Baron de Bruckenthal. Nyoma van, hogy Fiáth János, rokonával ifjabb Fördős Mihálylyal még 1717-ben is összeköttetésben állott. Hogy a császáriak mily készséggel nyújtottak mézes mad­zagot a megtérő rebellisek visszahódítására, kitűnik báró Bru­ckenthal győri várparancsnoknak egy másik, Győry Péter fen­maradt iratai közt talált és 1709 decz. 23-án kelt felhívásából, mely így szól : Seine Excelenz, der commandirende Herr General Feld­marschall von Heister hat hinterlassen und befohlen, dass venn einige in die kaiserliche Devotion treten, ihre vorige Wirthschaft wiederum . . . besitzen und solche treiben möchten, und das jura­mentum fidelitatis allhier ablegen, ihnen hierüber ein schriftliches Protectionale zu ertheilen, und frei, sicher und ungehindert woh­nen, handeln und wandeln zu lassen, auch dessen Hab und Gut auf keine "Weise nichts Unbilliges oder Gewalttätiges zu zufügen wäre. A szatmári békekötés után, midőn a kuruczok duzzogva szétoszlának, de követve nemrég vezérlő nagyjaik példáját az anyagi téren is, elveszített szabadságukért vagyonszerzésben keresének kárpótlást : a már korábban megtért idősb vitéz Fördős Mihály, ki mint láttuk, katona korában is üzleti viszonyba lépett a kincstárral, most nagy vállalatok élére állott. Orményesi Fiáth János és Pázmándy Gergely »sógor urakkal« összevásárolván az alföldön nagy mennyiségű szarvas­marhát, a Fehér- és Tolna-megyei végtelen mezőségeken, melyek a mohácsi vész óta úgyszólván néptelenül és parlagon hevertek, a csordákat felhizlalták, hogy azután jó árért a bécsi piaczra szállítsák. Oly üzletág volt ez akkor, melynek gyakorlását a főurak sem vetették meg. Fördősnek 1726-ban Győrött kelt végrendelete eléggé tanúskodik vagyonának gyarapodásáról, melyet atyjafiainak és egyházi (református) czélokra hagyo­mányozva, második házassága gyermektelen, özvegyének, bizo­nyára egyenes örökösei kielégítése után, a haszonélvezetet testálta, a míg »nevét viseli.«

Next

/
Thumbnails
Contents