Századok – 1904

Történeti irodalom - Kerekes György: Képes kereskedelemtörténet. Ism. Takáts Sándor 79

80 történeti irodalom. 80 fontos szerepet játszanak kereskedelmünkben a bécsi Niederlag, az auspitzi (pusztapécsi) heti vásárok, a buccari-i kivitel, a hamburgi magyar hamuzsír tárházak, az amsterdami magyar bányatermések tárházai stb. — csak szerzőnk feledkezik meg mindezekről. Az sem új dolog, hogy fűszerek dolgában Buda századokon át világkereskedelmi piacz volt s még a XVI-ik^században is nagyban viszik innét a fűszereket nyugatra. Az Árpádok és az Anjouk korában ugyanilyen első rendű piacz volt Kassa a prévi-kereskedés terén. A XVI-ik században legelső kereskedő városunkká fejlődik Nagyszombat. Ide húzódnak 1541 után a legnagyobb budai kereskedők. Itt üzérkedett Pesti Gáspár, Tököly Sebestyén stb. Uralkodóink és a magyar kamara, ha megszorulnak, első sorban mindég a nagyszombati kereskedőknél keresnek kölcsönt. Hozzá még a nagyszombati nagykereskedők egytől-egyig tősgyökeres magyarok voltak. Azok a szakemberek, kiknek Kerekes könyvét szánta, bizonyára szívesen vették volna, ha az urna-temetők, az arab ládák, koronázó palást, Lőcse kapuja, a lánczhíd alapköve letételénél használt kanál stb. amúgy is eléggé ismert képei helyett talán az ilyen elsőrendű dolgokról is szólott volna. De nem folytatjuk ezeket, mert ha mindazon fontos dolgokat fel akarnánk sorolni, a mikről a szerző megfeledkezett, új könyvet kellene írnunk. Lássuk inkább mit tálalt fel a »szakemberek és művelt közönség« számára? Közgazdaságunk első fejlődése az Árpádok alatt czíinű fejezetében a többi között ezeket írja: »A telepesek közül a besenyők, a kunok és oláhok (!) a munkások számát szaporítják.« (!!) Vájjon mit szólnak ehez a szakemberek? Az olasz városok felvirágzásának ismertetésénél meg (46. 1.) azt mondja a szerző, hogy kereskedésük »a XVI-ik század óta, a mint a török Levantét megszállja és Amerikát felfedezték, aláhanyatlott.« (!) A XVI. és a XVII. századi viszonyok ismertetésénél elmondja, hogy a lakosság mennyire elszegényedett, hogy a hosszú háborúk alatt mily sokat szenvedett. Azután úgy találomra odaveti, hogy »nem egy gazdának tízezer eladó ökre volt!« Bizony nagy kár, hogy legalább egy-két ilyen gazdát nem említ; mert ha megteszi, gazdaságtörténet-íróink eddigi munkáit mind a sutba dobhatjuk. Ugyanezen a helyen a szerző ilyen badar állításokat bocsát világgá: »a nagyok a harminczad jórészét kezükbe kerítették«; — »a királyi sereget a polgároknak kellett jórészben ágyukkal ellátni« ; — »a törökök nagyobb számmal Zimonyban, Temesváron és Nagyszebenben (!) telepedtek le s hordták terményeiket és készítményeiket nemcsak Bécsbe, hanem Szászországba és Sziléziába.« (!) Áz utóbbi állításra csak