Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

852 THALLÓCZY LAJOS. az új római telepes, vegyesen a latinná vált, római módra gondolkozó előbbkelő illyrekkel, kikkel csakhamar összeházasodott. ') Egész sora az illyr neveknek bizonyítja a bizonyára előbbkelő illyrségnek ezt a társadalmi felszívódását.2

) Ha végig nézünk a csak eddig is földerített boszniai és herczegovinai római emlékek sorozatán, tisztán áll előttünk, hogy az egyes útvonalak mentén gyökeres római élet virágzott. A tengerparttól befelé a mai Herczegovinában, a Narenta áztatta bjelopoljei és bisóepoljei síkokon telepek, hidak s ipari tevékenység nyomait leljük.3) Egyik főpont Stolac gyönyörű mozaikjaival,4

) azután Ljubuski és Posusje erődített táboraikkal,5

) s elszórva mindenfelé a telepedésre alkalmas helyeken sírok, lakó és őrházak egész sora.8) De nemcsak a tengerparton uralkodó Herczegovina, hanem Bosznia római korbeli képének körvonalai is élesebben föltetszenek az előkerülő emlékek világánál. Mindazon útvonalak mentén, melyek a Száva s a Duna felé vezetnek, valamint az érczvidéken népes telepítvények virágoztak. Az őrtornyok nagy száma — valószínűleg az őskori erődítmények helyén — arra utal, hogy első sorban a megtelepedett lakosságnak s a szállítmányoknak biztonságára voltak tekintettel. Kezdve Konjiczán fel Bródig mindenütt van nyoma a római életnek. Abban a központban, mely a mai Boszniának is főhelyét, Sarajevot foglalja magában, a Sarajevo melletti ilidzei díszes római fürdő emlékei7) a negyedik századig Kr. u. virágzott életre vallanak, majd a virágzó Bistua-municipium romjai Zenica körűi azt vallják, hogy ott jómódú lakosság talált új hazára. ') A római viselet a faragványokon. A római női hajviselet is nyomot hagyott. Glasnik, 1894. IV. f. a) Ditudo, Diandri (Jezerina mellett, W. M. III. 49—55), Temus, Tattaris, W. M. II. 48. Bitidiussa, С. I. L. III. 2582. Dasa Boraeio (?) Glasnik, VI. 7C6. A számos Bato Dalmácziában, Pannóniában és Dácziában. Mi e helyt csak utalhatunk e neveknek fontosságára, melyeknek részletes felderítése világossá fogja tenni ezt a római görög-illyr s kelta öszsze elegyedést. 3) W. M. II. 1—34. ') W. M. II. 34—44. III. 273. 520. s) W. M. III. 257. 282. 522. e) W. M. I. 273. 328. II. 257. 518. IV. 135. Legelső, ki Herczegovina ezen korbeli emlékeit tanulmányozta, Hoernes Móricz volt, kinek »Alterthümer der Hercegovina« (Wien, 1881) cz. tanulmánya összevetendő a W. M. jelentéseivel. Bakula ferenczes barát érdemes jegyzetei szolgáltak neki vezérfonalként, melyek a rendnek 1867-ben és 1873-ban Mostarban és Spalatóban nyomatott névtáraiban jelentek meg. Jelenleg Patsch Károly ismeri legjobban a terület római korbeli történetét. Közleményei a Glasnikban, I—XI. és W. M. I—V. Azonkívül becsesek Fiala K. adalékai u. o. ') Glasnik, VII. 161. Bimski gragjevni ostanci u IlidíSama. — Kellner J. közleménye W. M. V. 131—163. 11.