Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

850 THALLÓCZY LAJOS. munkaerő állott rendelkezésökre.1

) A mai bosnyák érczvidéken az aranymosásra első sorban a benszülötteket alkalmazták, kik a mosott aranymennyiséget beváltani tartoztak. A munkálatok nagysága s a törmelékek halmaza azonban azt bizonyítja, hogy az aranymosók (auri leguli) mellé rabszolgákat, illetőleg kényszermunkára itélt rabokat (damnati ad metalla) is alkalmaztak. Minő viszonyban állottak ezek a munkások az aranyvidéken s a domaviai ezüstbányákban a bányaigazgatósághoz, annak részleteit nem ismerjük.2) Kétségtelen, hogy a dalmát érczvidék nagyjából kizárólagos állambirtokként jelentkezik s az államkincstár magának foglalta le az összes jövedelmet. Ezt azon a körülményen felül, hogy Traján, Hadrián és M. Aurelius császárok bronzpénzeket verettek:í

) a dalmát bányamunkások számára s így az állam kezében volt az üzem, az igazgatásnak szervezete is bizonyítja. A császárság ugyanis a dalmát aranybányamívelés igazgatóságát Salonában állítá fel.4

) Az ezüstmívelés központi igazgatósága Dalmácziát illetőleg Domaviában volt, ez alatt állottak a pannóniai ezüstművek is. Bizonyára alattas közegeik is voltak az egyes helyi ügyigazgatók, procuratorok képében.6

) A bányaigazgatóság a maga segédszemélyzetével, mely a bányaművelésre s a szállításra ügyelt, a IY. század elejéig fennállott. A vasbányák igazgatója Pannóniában a mai Sziszeken (Siscia) székelt6) s alája tartozott a mai Boszniában termelt vasmenynyiségnek átvétele és átszolgáltatása az állami műhelyek részére. A nemes fémeknek, de kiváltképen az aranynak termelése Dáczia bányászatának felvirágzása után háttérbe szorul, s az új provincia kerül a római nemesfém-productió élére. De hogy Dáczia ennyire fellendült, azt a dalmát munkaerőnek s az ott már szervesen működő bányaigazgatásnak köszönhette. Mindamellett Dalmácziának mint érczvidéknek a jelentősége *) Cartagenában 40,000 munkás, Erdélyben 20,000 dolgozott. Dalmácziáról adatunk nincs. Öltözetük bőrköntös és fejvéd, főszerszámuk a vascsákány. — Basrelief trouvé a Linares. Bev. Arch. 1882. 193. — Téglás : Bányaszobrok a dácziai aranyvidéken. Arch. Ért. 1885. 16—25. s) Dácziában magánbányászatnak van nyoma. Téglás id. m. 40 — 43. s) Metalli Ulp. Delm. Met. Dal. rajtok egy szarvas s egy belföldi Istenség. — Eckhel : Doctr. num. vet. 6—445. — Kenner : Mitth. der Central-Com. 1864. 687.1. — Evans, 1. 9. 11. — Téglás id. m. 57. *) С. I. L. III. 305. 1. Emlékezés vagyon egy Commentatiensis aurariarum Dalmatarum s egy Dispensator-ról. C. í. L. III. 1997. 6) A. E. Mittheil. III. 41. — Domaszewski : Inschriften aus Bosnien, À. E. M. VIII. 243. — Badimsky : W. M. id. h. Domaviában, a mai Gradinában számos bányarégiséget s hét feliratos követ találtak ily bányaprocuratorokról, a kik alá a domaviai municipium, majd meg colonia igazgatása is tartozott. ') С. I. L. III. 3953.