Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

848 THALLÓCZY LAJOS. A nemes fémeknek ez a nagymérvű termelése, azonfelül hogy az államkincstárnak egyik főjövedel mét alkotta, nyomot hagyott a műipari feldolgozás terén is. Salonában, a dalmát országrész középpontján, Venus victrix védnöksége alatt az aranyművesség nagyban gyakoroltaték s külön czéhben működtek az ötvösök.1) A Kr. u. II. és III. században nagymennyiségű aranyat és ezüstöt dolgoztak fel edényekhez, s mindehez nem kis mennyiségben járúlhatott a dalmát érczvidék termelése. Míg Salonában s a városiasabb központokon a fejlettebb ízlésnek megfelelő ötvösmunkák készültek, a dalmát belföldön, valamint a Balkánfélsziget mindazon helyein, a hol nemes érczre bukkantak, magok az egyes illyr és thrák törzsek házilag is feldolgozták a magok csecsebecséit, nvaklánczait, lovaik szerszámát, durván, de mindenesetre saját ízlésöknek megfelelőleg. Nem valószínűtlen, hogy a később nagy virágzásra jutott ezüst-filigrán technika ezekből a népies motívumokból táplálkozott.2) Fordulatot jeleznek az aranytermelés történetében Traján császár reformjai, a ki egyfelől rendezte a bányamívelés jogi oldalát, rendet hozott be a dalmát érczvidék kezelése tekintetében, másfelől foganatba vette a gazdag dácziai aranytelepek megmunkálását. A dalmát bányászok Boszniában akkora gyakorlottságra tettek szert, hogy a császár Zalatna körül egy egész városnegyedet telepített dalmata pirustákból, kik Dalmáczia különböző vidékeiről származtak, de valószínű, hogy a mai Boszniában működtek.3

) Traján császár reformjainak egyik eredménye, hogy az aranytermelés mellett a többi érezek bányászata is föllendült. Ugyancsak azzal a rómaiakat jellemző sajátos szervező tapintattal vették üzembe a mai Sarajevótól észak-keletre a mai Srebrenicáig terjedő vidéket is, melynek vonalába esnek >) Collegium fabrum, collegium fabrum Veneris, collegium Veneris. — A feliratok idézetét 1. F. Bulié: Salona-Spalato, 27. 1. — Evans, 11. — Venus volt az érezek, jelesül az aranyos mesterségnek védő istenasszonya ; gemmákon különösen sokszor fordúl elő a képe. 2) E kérdésről Hampel : Egy fejezet hazai ötvösségünk történetéből. Arch. Értesítő, 11»—113. 1. 3) Téglás Gábor : Tanulmányok a rómaiak dáciai aranybányászatáról. Bpest, 1891. 22—26. összeállítja az ott található emlékeket. Az a körülmény (22—23), hogy a mai Salona vidékéről érkezett oda a sok dalmata, mert Splonum Salona körűi feküdt, még nem egészen bizonyos. Tomaschek abbeli nézetének is van alapja, hogy Splonum a mai Stari-Majdan közelében Boszniában keresendő. Hogy a dalmata bányászok Dalmáczia különböző vidékeiről jöttek, arra a Téglás közölte nevek vallanak. (24. 1) — Ujabb keletű Patsch Károly derekas összeállítása Dalmacija i Dacija cz. közleményében. Glasnik, 1897. 665—673.