Századok – 1904
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837
A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 839 a sarajevoi mezőségen futottak egybe a Salona, Narona, Sapna {ma Plevlje), Skodra (Skutari Albaniában), Sirmium és Marsonia ( Broil) főpontokból kiágazó utak. Természetes középpontúi kínálkozott ez az ősidők óta lakott vidék, melyből észak-nyugat felé a gazdag bányavidék volt hozzáférhető, keleti irányban a domaviai ezüstbányákhoz jutottak, majd észak-keletnek az Ad Salinas (Tuzla) sóvidéke és Sirmium márványbányái voltak a vonzókörébe eső területek. Azonban nemcsak ez a körülmény mutatja nekünk a sarajevoi mezőség középpontiságát, hanem mert innen érhetni legkönnyebben a Szávát, s így a rómaiaknak természetszerűleg is a természet alkotta tényezőkhöz kellett alkalmazkodniok. A római mérnökök t. i. oly szakavatottsággal, a trace-nak oly helyes megválasztásával építek az utakat, hogy a jelenkor kutatójának nem kell egyebet tenni, mint a legrövidebb s legczélszerűbb irányban, haladni, s bizonyára megtalálja a római utak egyes részleteit.1) Természetes, hogy a római időben a sarajevoi mezőségen nagyobbszabású középpont nem alakulhatott, mindamellett, hogy az úthálózat belső csomópontjai itt folytak össze. A római Dalmácziának történeti oldala Itália felé alakult, tehát a tengerparti városokban indult meg a művelődésnek római főáramlata, ott kezdte meg a római a bódítást, ott is vert legmélyebben gyökeret. A belföld jelzett pontjai : az érez, só- és márványbányák külön bányavidékeket alkotának, de az egész bosnyák terület, bár római colonisatiójának nagyobbszerü méreteihez ma már alig férhet kétség, mégis csak átmeneti terület képében szerepelt, melynek Sarajevo környéke volt a középpontja. Míg a három tengerparti várost : Skardonát, Salonát és Naronát, politikai és társadalmi centrumoknak kell tartanunk, a mai bosnyák főváros környéke az azonkori Dalmácziának nem ugyan politikai, de közlekedési tekintetben szárazföldi középpontja. Nem véletlenség az a földrajzi körülmény, hogy ha a Sarajevo-Salona közti távolságnak megfelelő sugárral kört vonunk, az épen Kattarón alúl, tehát majdnem a mai Dalmáczia területének megfelelőleg metszi a partot. Ha pedig Aquincumtól, illetőleg Budapesttől Brassóig képzeljük a kör sugarát, ez ugyancsak Kattarón alúl metszi az Adriát. A római Dalmáczia tehát a szó szoros értelmében a Duna-medencze alkotta na^y területnek déli függeléke, mely az Adria és e medencze közét tölti be. A római hódítás természetéből folyik, hogy az adriai háromszögnek déli csúcsa, a mai Skutari, mely a régi Illyzák-e a rómaiak központját Sarajevohoz ? mellékes annyiból, hogy a római hálózat belföldi csomópontja csakugyan a Sarajevskopoljén fut össze.>) Ballif id. m. 58*
