Századok – 1904

Történeti irodalom - Lukács Ferencz: A magyar pénzügy fejlődése. Ism. Takáts Sándor 75

történeti irodalom. 77 összeköttetéseik voltak, s Ausztria és Morva határán állandóan jól űzetett kémeket tartottak. Mivel az ilyen és hasonló adatok nagy számmal maradtak reánk, a szerző helyesen tenné, ha azok felhasználásával a pénzügyőrség régebbi történetét is megírná. Azért mondjuk ezt, mert hiszszük, hogy könyve a második kiadást is megéri. Lukács Ferencz könyvének negyedik részében, hol az adókról, állami egyedáruságokról (bátran használhatta volna a monopólium szót is) és jövedékekről szól, szintén sok becses anyagot halmozott fel. Kár, hogy az egyes monopoliumoknak inkább csak a jelenével foglalkozik s a múltról egészen megfeledkezik. A régi időben ugyanis sokkal több volt a monopolium, mint ma. Megemlítjük, hogy Magyarországon a monopolium appaldo név alatt már a XYI-ik században ismeretes volt. így Rudolf király idejében az Itália felé irányuló marhakereskedést velenczei appaldatorok tartották kezükben évi 20 — 30,000 frt bér fejében. A XVlI-ik század közepén III. Ferdinánd már az egész magyar marhakereskedést állami monopoliummá, tette. I. Lipót a monopoliumok számát még inkább növelte. О adta bérbe (appaldo) Eszterházynak először az egész magyar sókereskedést. О hozta be a dohánymonopoliumot, az ásványvíz appaldóját, a vont arany és az ezüst szövetek (1694), a harisnya, a fonál és a szitaszövet (beuteltuch) appaldóját (1705), a kasza, sarló- és szalmavágó-monopoliumot (a sarló- és kasza-monopolium már 1661-ben megvolt, de Magyarországra csak 1693-ban terjesztették ki, mikor a monopolium bérlője Trauni és Abensbergi Ehrenreich gróf volt), a liszt-monopolíumot (1683-ban, de csak Bécs városára), a pnpirmonopoliumot (1692-ben a monopolium bérlője Lorenz Antonio Lettri, évi 50,000 frtot fizetett), a kávé-monopoliumot (1700), a kártya-monopoliumot (ezt Magyarországra is kiterjesztették), a hús-aufschlag appaldóját, az olaj-appaldót (1697), a marhavásárok appaldóját (1670), az álarcz é3 az osztriga appaldóját (1700), a komlókereskedés appaldóját (1695-ben Magyarországra is szólt); 1704-ben Domenico Donadonival már a kenyérsütés appaldója ügyében is tárgyaltak, s bár Donadoni évi 200,000 frtot ajánlott fel, különféle nehézségek miatt ez az appaldó nem jött létre; 1702-ben a csokoládé és thea appaldójára hirdettek pályázatot; 1690-ben Lorenz Antonio Lettri és Van Uffele a széna- és zab-monopolium behozatalára is tettek ajánlatot évi 100,000 frt bérrel, de e helyett egyelőre csak az abrak-adót hozták be (1691), azaz a ló, szamár és szarvasmarha után (ha útban voltak) a déli és esti abrakoltatáskor bizonyos összeget szedtek.