Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Eötvös József politikai művei 821

822 VÁCZ Y JÁNOS. akadunk, pl. Szenvey életrajzánál, liol a szerkesztő 1835-ben a Kisfaludy-társaság tagjává teszi Szenveyt, holott a Kisfaludytársaság akkor még meg sem alakult. Efféle tévedés azonban csak elvétve fordul elő és semmit sem von le a kiadás becséből. Egyébiránt nem szándékunk a kiadás kritikai értékét bővebben szóvá tenni. A mit megjegyeztünk : első pillanatra szemünkbe ötlött, s csak sajnálhatjuk, hogy Eötvös műveinek e legnagyobb kiadása nem mondható minden tekintetben teljesnek. De így is örülünk, hogy Eötvösnek legalább magyarúl írt művei ilyen szép kiadásban jutottak ismét a közönség kezébe. Mert kevés magyar író érdemel annyi figyelmet, mint báró Eötvös József, a kinek politikai eszméi oly termékenyítő hatással voltak az újabb magyar közélet fejlődésére, a ki mint államférfiú oly valóban emelkedett szempontból vizsgálta társadalmi és politikai kérdéseinket, s az emberi jogok szabadságáért, nemzetünk önállásáért, műveltségünk haladásáért s hazánknak a másik monarchiával való jogi kapcsolatát tisztázó törekvések sikereért oly elszántan, oly önzetlenül és nemesen küzdött. A Széchenyi nyomán fölzsendült magyar politikai irodalomnak elsőrangú művelője, a ki átalakulásunk legfontosabb eszméit először hirdeti mind 1848 előtt, mind a szabadságliarcz után. »Egész politikai működésemnek — mondja 1867-ben — az első naptól kezdve, midőn az első nyilvános ülésben felszólaltam, egész mostanáig két eszme, két elv adott irányt : első az, hogy hazám minden polgárai egyenlő jogokat élvezzenek ; a második az, hogy e haza alkotmányos legyen és erős.« E két elv megérteti velünk egész államférfiúi működését. Egyfelől a rendi jogok kiváltságainak közössé tétele, illetőleg megszüntetése, a jobbágyság felszabadítása, a zsidók emancipatiója, a műveltség jótéteményeinek közös élvezete; másfelől alkotmányos életünknek az újabb idők követelményeihez való átalakítása, önállóságunk biztosítása, épen úgy említett alapelveiből folytak, mint hazánk függetlenségének a két monarchia nagyhatalmi állásával való kapcsolata, a melynek fontosságát Széchenyin kívül egy magyar államférfiú sem ismerte fel előbb, mint Eötvös. Emberszeretete sugallja a közszabadságért való lelkesedését