Századok – 1904

Történeti irodalom - Kele József: A Jász-kunság megváltása. Ism. Illéssy János 781

782 TÖRTÉNETI IRODALOM. összeg kifizetését egyetemlegesen elvállalták, nem volt pénzük. A német lovagrend tovább is birtokában maradt a jász-kun kerületeknek, azzal a változással, hogy most már nem örökvétel, hanem zálog czímén élte a Jász-kunságot. Ez a még bizonytalanabb állapot még inkább elkedvetlenítette a rendet. Egyre hevesebben sürgette kielégíttetését. Kollonics utóda, Keresztély Ágost herczeg-primás nem marasztalta őket; ellenkezőleg azt sürgette, hogy néhai Széchényi György esztergomi érsek kegyes alapítványa, melyet katonai kórházakra s rokkant katonák menedékházára tett, a melyből azonban Kollonics 250,000 frtot önhatalmúlag a Jász-kunságnak a német lovagrenddel társaságban történt megvásárlására fordított, adassék vissza az alapító által megszabott czélra. Végre is nem volt más megoldás, mint az, hogy a Széchényi alapítvány, mely 250,000 frtig már is érdekelve volt a Jász-kunságban, kifizette a német lovagrend 250,000 írtját, minek folytán a Jász-kunság 1731 ápr. 26-án az egész 500,000 forint erejéig^ átment a Széchényi alapítvány, illetőleg az abból épített pesti invaildus-ház (a későbbi Károly kaszárnya, ma Budapest székes főváros központi városháza) tulajdonába. A földesuraság változása nem hozott szerencsét a jászkunokra. Az invalidus-házat egy katonai bizottság kormányozta Bécsből. A Jász-kunság élére állított administrator, a szolgalelkű Podhradszky György, mennél nagyobb árenda jövedelem beszolgáltatásával igyekezett feljebbvalói megelégedését kiérdemelni; a mellett önző kapzsiságával meg nem engedett magán jövedelmeket is csikart ki a föld népétől. Durva bánásmódjával a végletekig elkeserítette a nemesi szabadsághoz szokott jász-kunokat, kik a nádort, a helytartótanácsot és a kanczelláriát folytonosan ostromolták felszabadításukért. Az országos viszonyok azonban olyanok voltak, hogy az állam által eszközlendő visszaváltásra egyhamar kilátás nem mutatkozott. így fogamzott meg a jász-kunok agyában az önmegváltás eszméje. Az akkori uralkodó, Mária Terézia, kapott az alkalmon, mert a poroszszal folyó háborúiban pénzre és katonára volt szüksége. Beleegyezett, hogy a jász-kunok 500,000 frtot s melioratió czímén még 15,000 frtot visszafizessenek az invalidus-háznak (a pénzt a királynő nyomban kölcsön vette) s azonkívül ezer lovast teljesen felszerelve a harcztérre küldjenek. Ez rövidre fogott története a Jász-kunság visszaváltásának (redemptio), a mi Mária Terézia 1745 máj. 6-án kiállított diplomájával vált ténynyé. Ennek az önként megajánlott