Századok – 1904
Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferencz. Ism. Váczy János 777
779 TÖRTÉNETI IRODALOM. kajának volt hajthatatlan képviselője. Sárközy István, a későbbi híres alispán, minden tettét gáncsolja, mert a gróf mindenben a, szabadabb gondolkozás ellenségeid tűnik föl, és talán senki sem kutatja, hogy a XVIII-ik század végén uralomra jutott szabad eszmékben való részesség visszahatása okozza az udvari politikához hajlását. Széchényi Ferencz osztozott a kilenczvenes évek fölbuzdulásában, a szabadelvű írókkal barátságot tartott, sőt Hajnóczy József titkára volt s bizonyára politikai műveinek szellemére is hatott Széchényi. De a katasztrófa megrémítette őt is, másokat is. Hiszen még Batthyány Alajos gróf is egészen más felfogást táplált a XIX-ik század elején, mint a József császár halála utáni időkben. Széchényi Ferencz politikai meggyőződése teljesen irányt változtatott. Kerülte azokat, a kik fogságot szenvedtek szabadelvű eszméikért. Kazinczyval megszakított minden érintkezést, holott azelőtt szívesen látta házánál. Fraknói mindennek okát abban látja, hogy Széchényi Ferencz most úgy gondolkozott, hogy az udvari politika támogatása használhat csak a nemzetnek. De vájjon nem vette-e észre, hogy e politika a nemzeti haladásra vészt hozó ? nem látta-e, hogy a bécsi államférfiak csak a monarchia hatalmát veszik irányadónak s a nemzeti akarat nyilvánulását minden téren elfojtani igyekeznek ? —• Nem járunk-e közelebb az igazsághoz, ha úgy véljük, hogy Széchényit a nagy franczia forradalom iszonyai győzték meg a szabad eszmék romboló hatásáról, s épen azért tagadta meg azokat, mert a nemzeti életre is veszélyeseknek tartotta ? Azt, hogy ez eszmék a rombolás mellett óriási vívmányokat is alkottak s átalakították a politikai gondolkozást és lerakták a jövendő haladás alapjait : nem tudta megérteni. Sem hite nem volt mély ez eszmékben, sem bizalma a nemzet ellenállásában. A felidézendő forrongás rémképe visszariasztotta, mint később nagy fiát ; ámde az apánál ez sokkal kevésbbé igazolható, mint fiánál, a ki a megindult mozgalomban világosan láthatta saját alkotásainak vesztét, mivel ő mint a reformok vezére, küldetésének s egész pályájának tragikai bukását szemlélhette, míg apjánál e szempont tekintetbe is alig jöhetett. Hogy Széchényi Ferencz előbb a József császár absolut eszméinek szintén hűséges képviselője vala : ezt az általános nemzetietlen felfogás igazolja. Fraknóinak igaza van, hogy a nemzet legjelesebb fiait találjuk a császár híveinek s tisztviselőinek sorában, a kiktől »megkövetelte, hogy rendelkezéseit ellenmondás nélkül, czéltudatos buzgalommal hajtsák végre.« Igaza van. »Az a felfogás, hogy József elszigetelve állott törekvéseivel, és ezek az egész nemzet fölháborodását vonták rá, nem 54*
