Századok – 1904

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Az országos tanács 1401-ben 759

AZ ORSZÁGOS TANÁCS 1401-BEN. Zsigmond királynak 1401 évi fogságbavetésével másodszor állott elő hazánk történetében az a helyzet, hogy az országos rendeknek kellett megoldaniok a legfőbb központi hatalom gyakorlásának kérdését. Mária királynő szlavóniai fogsága idején, 1386-ban történt először, hogy az uralkodó egyidőre akadályozva lévén a legfőbb hatalom gyakorlásában, az ország rendei szükségét érezték annak, hogy ezt a hiányt valamiképen pótolják s a királyi hatalmat helyettesítsék. Hasonló helyzet állott elő 1401-ben is, mikor is a rendek maguk fosztották meg a királyt a legfőbb hatalom gyakorlásának lehetőségétől, a nélkül, hogy a királyi szék tulajdonképen meg lett volna üresedve. Máskor is volt ugyan rá eset, hogy az uralkodó akadályozva volt az ország ügyeinek vezetésében, mint pl. ugyancsak Zsigmondnak a szerencsétlen nikápolyi csata utáni bolyongása idején ; az említetteken kívül azonban hazánk egész történetében mindössze két példa van arra, hogy a nemzet szükségét érezte volna az egyidőre hiányzó királyi hatalom pótlásának. E két példa is a XY-ik századból való; az egyiket az I. Ulászló halálától V. László trónraléptéig lefolyt időszak alkotja, a másik eset pedig a Hunyadi Mátyás király halálát követő interregnum alatt fordúl elő. A négy eset közül azonban csak a három első egyezik egymással teljesen, mert míg Mátyás halála után a királyi trón valóban üres, és királyi hatalom valóban nincs, addig 1386-ban, 1401-ben és az 1445—1452 évek alatt a királyi szék be van töltve, csakhogy a király akadályozva van uralkodói hatalmának gyakorlásában. Szinte azt mondhatni, hogy az esetek ismétlődésével hazánkban már bizonyos gyakorlat fejlődött ki arra nézve, hogy hasonló esetben hogyan kell eljárnia a nemzetnek. Tény, hogy mind a három esetben — sőt a nem egészen analog negyedikben is — a nemzet, erős közjogi érzéssel, teljesen egyformán oldja meg a kérdést akképen, hogy a legfőbb központi