Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 735 Octavianus nagy vállalata 35 — 33-ig (Kr. e.) tartott a Balkán-félsziget nyugatán, s bízvást mondhatni, hogy már ez a küzdelem is a különféle törzseknek egyetemes harcza volt. Azok a töredékek, melyek a harczok emlékezetét megtartották,1) egyhangúlag elismerik a barbárok halálmegvető vitézségét s asszonyaik önfeláldozását ; de másfelől tanúságot tesznek arról a vasfegyelemről, arról az öntudatos vezérletről, mely a rómait tengeren és szárazon, sziklák és áthatolhatatlan erdők, rekkenő hőség és szokatlan hideg daczára győzelemre vezette. Minden talpalatnyi földet véres küzdelem árán kellett megvenni, ezért húzódott el a hadjárat három évig. Mindazok a törzsek, melyek északon, délen s a belföldön elszórva a római uralmat csak névleg ismerték el, végre behódoltak. Északon a japudok teljes megtörésével állt helyre a nyugalom, délen a Narenta-melléki népségeket pacifikálták, a tengeren a még mindig kalózkodó liburniaiakat — kiknek hajóikat szedték el — sa Korkyra-belieket igázták meg. E hadjáratnak folyamán került Segeste (Siscia), a Dráva és Száva közén lakó pannonok főhelye, újra római kézre. Octavianus e hódítási modorában a kútfők száraz előadása után azt hibáztathatnék, hogy e népeket ok nélkül támadta meg s ez által elkeseredett ellenállásra ösztönözte őket. Augustus pannóniai vállalatának oka azonban az illyr törzs-életből fejthető meg. Béke idején a törzsek egymás határait dúlták; de lia a rómaiakkal gyűlt meg a bajuk, minden megvert népség szomszédjához menekült, mely. neki, ha nem volt a köztársasággal szövetségben, menedéket is nyújtott. Mikor Augustus legyőzte a japudokat s ezzel Istriát és Itália nyugati partjait biztosítá, csak úgy tehette teljessé győzelmét, ha a szétvert törzseknek mentsvárát, a pannonföldet is birtokba veszi, a mint azt előtte egy évszázaddal Metellus is cselekedte. Hadra okot nem kellett keresni; meg volt az, mióta a római fegyver birtokot szerzett azon a földön. Siscia birtoklására amúgy is nagy súlyt fektetett Octavianus, mert »a Száva a Dunába ömölvén, érdekében állott egy élelmezési helynek a megszerzése.« 2) A pannonok meghódoltatása után a delmatákra került a sor, kik Caesar halála óta függetlenül, s mint városaik ostroma bizonyítja, aránylag erősen szervezett községekben éltek. Versus3) nevű vezérök 12,000 főből álló derékhaddal rendelkezett, ki Promonát (ma Demis), mely különben már ') Appianus. Dio Cassius, XLIX. o. 34—38. 2) Appianus, IX. 22. 8) Vert (viridus) ma g eg (felső albán) dialektusban zöld-et jelent. A feliratokban Verzo, illyres hangzású név. C. I. L. III. 2. 960.