Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

732 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. a partmenti Japudiát foglalták el, de a belföldön a Dunáig 1

) (a mai keleti Horvátország és Szlavónia) lakó nép akkor még megtartotta szabadságát. Ekkoron még megóvta őket az utak hiánya, s a rómaiaknak sem állott egyelőre érdekükben, hogy erejüket elforgácsolják. Egyelőre beérték a tengerparttal. Tíz évvel később (119 —117) a rómaiak a pannonokkal, delmatákkal s a még szabad japudokkal is hadakoznak. Ekkor tíinnek elő ismét a kimberektől szorított skordiskok is. E hadjárat rendkívül nagy jelentőségű a rómaiak további balkáni politikájára néze. Ugyanis a Száva-menti pannonok, delmaták s egyéb belföldi törzsek, tehát a Balkán-félsziget nyugati része, a mai Bosznia és Herczegovina területe, az ott lakó pannondelmata népséggel szövetségben, először lép általános actióba a római hatalom ellen. Az eladdig jobbára parti harczból most már hegyi háború kerekedett, melyet a rómaiaknak mindaddig fellett folytatniok, míg parti hódítmányaikat biztosították. Állandó eredményt pedig csak az esetben érhettek el, lia a meghódított területnek biztos határvonalat adnak, mely ez esetben a mai Bosznia északi határfolyója, a Száva vala. A Duna-melléki törzsek vándorlása és be-betörése, a mi az új makedóniai szerzeményeket veszélyeztette, ez északi küzdelmekkel kapcsolatban, a rómaiakat a Balkán-félsziget belsejébe vezette, s ezzel alkalmat adott annak a világtörténeti fontosságú hódításnak a megkezdésére, mely végre a Balkánfélsziget egységes római birtoklására vezetett. Apró, de véres harczok egész sorozata indult meg, melyek folytán a római fegyver szívósságával végre is kifárasztá a Sziszek-vidéki segestánokat, s L. Scipio Asiagenus consul (83. Kr. e.) végleg megtörvén a skordiskokat, a római hódítást közel vitte a Szávához.2) Kemény harczok árán sikerülhetett J) A japudok parti országa a Kerkáig terjedt. Magunk részéről elfogadjuk Strabo abbeli állítását, hogy a japudok népe az Istrosig ér, a mennyiben a japudok csak úgy mint a delmaták, lazán összefüggő vegyült népszövetséget képeztek, mely az első század elején csak igen csekély töredékeiben élt, s nevét is —- mint Fröhlich (28. 1.) helyesen gyanítja — elvesztette. s) Cotta és Metellus consulok (118—117) leverték a segestánokat s elfoglalták fővárosukat Sisciát. (Appianus, III. 10. Eutropius, IV. 24.) Cotta visszatért Bómába, míg Metellus seregét végig a mai Dalmáczián s nyugati Bosznián Salonáig vezette. Hihetőleg erősen megzabolázta a delmatákat (117), s ezért fényes diadalmenetben lelte jutalmát. (Eutropius, IV. 23. Appianus, IX. 11. С. I. L. I. 460.) A zsákmányból építék Castor templomát. Eutropius (IV. 23.) L. C. Metellus és L. M. Scaevolának egy diadalmenetét említi »de Dalmatian 119-ben, bár háborúról ez évben nincs tudomásunk. Sulláról azt írja, hogy részben legyőzte, részben lecsendesítette a dalmatákat. V. 7. Ezt az adatot más író nem említi. Zippel úgy véli, hogy Eutropius dalmatákat írt tévedésből dentheletek helyett.