Századok – 1904

Történeti irodalom - Compagni; Dino: Krónika 1280–1312. Ford. Rácz Miklós. Ism. Márki Sándor 64

történeti irodalom. 78 nagyon régen olvastatják. Del Lnngo az iskolák számára is készítvén kiadást belőle, ennek 1895-ben megjelent harmadik kiadását »azoknak a tanulótársainak ajánlta, a kik húsz esztendővel azelőtt voltak fiatalok és vele együtt tanulták a XIII-ik századnak ez örökifjú leveleit.« Egygyel több ok. hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium erre a kötetre is kiterjeszsze azt a rendeletét.1

) melylyel a vállalat első számát (Paulus Diaconust) a középiskolák tanári és ifjúsági könyvtárainak beszerzésre ajánlotta. Dino maga mondja krónikája elején, hogy »az ó-kori történetek emlékezete régóta sarkalta elméjét, írná meg azokat a veszedelmes és nem szerenesésen végződő dolgokat (a guelfpártnak feketékre és fehérekre való oszlását), melyeket Firenze, ez a nemes város, Róma leánya (figliuola di Roma), sok év, főkép pedig a jubileum éve, 1300 óta kiállott.« 1300 volt az első szent év, s Firenzében a Cerchiek (fejérek) és a Donatiak (feketék) viszálya akkor kezdődött. Tulajdonképen azonban Compagni húsz esztendővel előbb kezdte és 1312-ig folytatta elbeszélését. Azt a csodálatos harminczkét esztendőt festette, mely a még keveset emlegetett Firenzét úgyszólván az emberek szemeláttára fejlesztette az Arno völgyének Athénjévé; oly gyorsan és rohamosan, a hogy Perikies tette nagygyá Athént. Ebben a korban a hűbéries világgal összeütköző város mágnássá csapta le a helyestöves polgárt s jutalmúl polgárai sorába emelte a mágnást. A polgárságnak ez az új szelleme lobog Dino Compagninak (a selyemkereskedőnek) krónikájában, mely a toscanai nép nyelvén van írva, hogy necsak a tudósok értsék. Már nem követi a krónikások száraz, lelketlen modorát, mert megfogadja, hogy igazán írja le azokat az emlékezetre méltó eseményeket, a miknek szemtanuja volt, a miket tehát biztosaknak tart; ha valamit önmaga világosan nem láthatott, hallomás után írja le, de mindig a megbízhatóbb (nagyobb) hír szerint. Nem szorítja mesterséges rendszer gátjai közé az eseményeket, s maga is úszik az áramlattal. Müve azon korszak teljes firenzei pautheonja, nélküle talán érthetők sem volnának azok az alakok, a kiket kortársa, Dante vezet elénk a Pokolban, Purgatoriumban és Paradicsomban. Del Lungo, Scartazzini s nálunk Lánczy is főképen e szempontból becsülik őt; első kiadója pedig, Maratori (1726), Caesar Commentárjaival állította egy sorba. Compagni nem hiába lelkesedett Sallustius, Caesar és Livius müvein. Symonds szerint igazságszeretete, rajzainak élénksége, találó jellemzése, politikai bölcsessége s az egész mű alapossága ') 1902 évi 1205. ele. sz.