Századok – 1904

Történeti irodalom - Compagni; Dino: Krónika 1280–1312. Ford. Rácz Miklós. Ism. Márki Sándor 64

64 történeti irodalom. 64 kiinduló pontokúi szolgálnak ugyan, ahoz azonban, hogy feladatát megoldottnak tekinthesse, vagyis hogy képes legyen büntetőjogunk egész fejlődését áttekinteni, s kimutatni és okaira visszavezetni annak időnkinti változásait, csak egyéb idevágó történelmi emlékek széleskörű vizsgálatának árán juthat el. DŐRY FEKENCZ. Dino Compagni. Krónika, 1280—1312. (Cronica di Dino Compagni delle cose occorrenti ne' tempi suoi.) Olaszból fordította, korrajzzal és magyarázó jegyzetekkel ellátta Rácz Miklós. Brassó, 1902. A Brassói Lapok kny. 8-r. 199, 2 1. Gombos Ferencz Albin a Középkori krónikások czímű vállalatának második kötetét is kiadta s így megmutatta, hogy — saját szavai szerint — »buzgalma, odaadása, végtelen lelkesedése nem szalmatűz, hanem kiolthatatlan zsarátnok.« Akkor, a mikor Jordanest, Menandert, Theophylaktost, Toursi Gergelyt, Nestort, Procopiust és Liutprandot egyes munkatársai (Bokor János, Lukinich Imre, Keller Imre, Podhradszky Lajos, Dékáni Kálmán és Jurkovich Emil) már fordítják, kérdés tárgya lehetne, miért közli másodiknak mindjárt Compagnit, a ki már épen úgy az oknyomozó történelem úttörői közé tartozik, mint a sorozatba szintén fölvett Freisingi Ottó (Nemes Béla), Joinville (Binder Jenő), sőt Rogerius is (a szerkesztő fordításában). Erre azonban a feleletet azon »ezer akadály« közt kellene keresnünk, a mire előszavában a buzgó szerkesztő hivatkozik ; mi pedig Compagnit szívesen fogadjuk, ha társait jócskán megelőzte is megjelenésével. Dino Compagnival irodalmunkban először és mind máig legalaposabban Lánczy Gyula foglalkozott.1

) Rácz Miklós ezt a körülményt jobban is kiemelhette volna, mint a hogy teszi (44. L); mert hiszen tőle tanulta, hogy »mint adatforrás a Krónika meg lehet haladva, de mint korának életteljes, művészi képe, halhatatlan mint a Giotto alkotásai.« Nem említi Radó Antal nevét sem, pedig annyival inkább idézhetné olasz irodalomtörténetét (I. 258.) Compagni megítélésénél, mert az, a hogyan tiltakozik Compagni nagy történetírói neve ellen (34. 1.), majdnem szórúl szóra megvan Badónál (261. 1.) s Gasparyt is (Gesch. der ital. Litt.) az ő fordítása nyomán idézi. Ugyanott közölhette volna pl. Symonds jellemző szavait,2) mert könyve nyelvünkre is le van fordítva. Pedig Rácz Miklós meglehető-Történelmi kor- és jellemrajzok. Budapest, 1890. s) A renaissance Olaszországban, I. 167—168. 11.