Századok – 1904

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): Adalékok a Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez 654

ADALÉKOK A RÁKÓCZI-KOR IRODALOMTÖRTÉNETÉIHEZ. 697 ingyen ontották olcsó vérüket akkor, a mikor »hogy tír esett volna, nem látta napfény.« Czélja a szegény legények dicsőítése, azért felsorolja kiválóbb hőseiket és a tömeg jelesebb hőstetteit, az urakat pedig csak ott emlegeti, a hol vádolhatja is. Tendentiájából következik, hogy a történelmi hűséggel nem sokat törődik ; nyugodt lélekkel mond el nyilvánvaló mendemondát és a tudatos tudatlanságtól sem riad vissza, ha az urak érdeméről is meg kellene emlékeznie. Elbeszélő költeményt ír tulajdonképen ; de czélja nem az elbeszélés, hanem a bizonyítás. Ezért minden szavának súlya van, minden igéje megfontolt, minden sora szorosan összefügg alapeszméjével. Ebből származik logikai szabatossága, szigorú egysége. a miben nem versenyezhet vele egyetlen kurucz ének sem. Erős érzése, az események észszerű kiválasztása, drámai gyorsasága, bizonyos balladai színezetet adnak a versnek, a mit még az is emel, hogy külső alakja — leszámítva a másolónak betudható hibákat — szabatos, mert énekelhető. De mind e kiválóságokat csak az élvezheti, a ki az énekszerző eszméibe beleéli magát, a ki nem a kuruczkor krónikás történetét várja tőle. hanem tendentiájának felismerése után újra elolvassa könnyed folyású sorait és gyönyörködik abban, hogy mily jól felhasznál minden lehetőt a szegény legények dicsőítésére. Kétségtelen, hogy énekünket e tulajdonságaiért az irodalomtörténész többre fogja becsülni; de a mélyebben szántó historikus sem mellőzheti. R. Kiss ISTVÁN.