Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

622 SZÁDF.CZKY LAJOS. róla Thaly Kálmán 15 évvel ezelőtt. Ma még én is elmondhatom, bár szomorúan kell konstatálnom, hogy a gypsz-burkolat a virágfüzérek alatt már bomladozik s néhány esztendő múlva talán már hiába akarnók, — nem lesz mit megmenteni múzeumaink számára. A tulajdonos asszony mondása szerint nem oly régen még a csibukok is megvoltak, és Beszédes (állítólag) öt darabot vitt el magával.1

) A remek ablakok is évről-évre pusztulnak, vesznek. Thaly Kálmán a 14 felső színes ablak közül még épen talált kilenczet, mi már csak hetet találtunk ép állapotban, a nyolczadikat ép azidőtájt törte be a tengeri szél romboló ereje. Lecsüngő szárnyából lefűrészeltünk s magunkhoz váltottunk egy jókora darabot s elhoztuk hírmondóúl, hogy szemmel láthatóan hirdesse a művészetszerető fejedelem műízlését. A kitört ablakok helyét otromba sártapasz pótolja, mint egy-egy szégyenfoltja a magyar nemtörődömségnek a ragyogó környezetben.2) A szegény özvegyasszony megbecsüli a maga módja szerint a fejedelem egykori ebédlő palotáját; nem használja, hanem mintegy házikápolnáját ügy tartja, de — úgymond — nincs módja rá, hogy műértőleg kijavíttassa, s a hol rést üt a szél, kénytelen sárral betapasztani. Hogy mily kegyelettel ápolja a rá nézve idegen fejedelem emlékeit, mutatja az, hogy a terem homlokfalán ott függ Rákóczi arczképe az ő egykori tükör-rámájában, körülövezve száraz virágokkal és szépen kihímzett kendőkkel. A díszes faragványú barokk-stilű tükör felett nemrég még herczegi korona is volt J) Beszédes erre nézve ezt írja a Fővárosi Lapok 1892. jan. 9-iki tárczájában, melyben a kormányzó pasa, Nedzsib mutaszerif látogatását írja le a Bákóczi házában : »Hosszas kutatgatásaim közben fedeztem én fel ott öt régi csibukot, természetesen már borostyánkő nélkül s egy barokk ízlésű ódon tükörkeretet, s ezeket a pasa azonnal átvette egyik hivatalnokával.« A tükörkeretet a tulajdonosnő később visszaadatta. Ma is meg van. a) Beszédes f. id. tárczájában így szól az emlékekről : »Vajha a mi Történelmi Társulatunk is fölkarolná azt az igyekezetet, hogy rodostói emlékeink maradványai meg legyenek óva az enyészettől, ha már kedvezőtlenebb viszonyok közt élt apáink a többit elpusztulni engedték. Mert mindig kevesbedik itt az emlékek száma . . . Ily sorsra jut a többi is, köztük az a két szép keleti stilű ornamentikái festmény is (a Bercsényi házában), melyet a dülöngő faltól még el lehetne választani s megmenteni, hogy bármily muzeum dísze legyen ; de sietni kellene, mert egy perez s az egésznek vége.* A szerkesztő (Vadnay Károly) hozzá teszi jegyzetben : »Ajánljuk e nagyérdekű dolgozat e pontját a Történelmi Társulat buzgó elnöksége és titkárja Szilágyi Sándor figyelmébe.« Azóta a magyaroknak kútja restaurálásán kívül semmi sem történt a rodostói emlékek megmentésére, pedig tizenkét év mult el azóta is !