Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 607 A Magyar-föld és Kilesz-patak völgye között még egy patak folyik alá a Magyar-hegyek alól : a Csalán-dere (Tolvaj­patak), mely a Magyar-föld nyugati határát képezi. Ennek és a Magyar-pataknak medre között terűi el a magyarok földje, a Magyar-hegyek lábától le egészen az említett patakok­nak a Kilesz-patakba ömléséig, tehát majdnem egészen a czohánei gyártelepig. Megtaláltuk tehát a Thököly csiflikje romjait az egykori Yirágok-mezején,1 ) »az ő szép virággal beborult mezejével, a közel való havasokról lejövő gyönyörűséges pisztrángos patak­jaival ... sok szép gyümölcsös, árnyékos, minden életre való alkal­matosságával«, mely »az méltóságos Zrínyi Ilona fejedelem­asszonynak bujdosásában láváit az jó vizéért igen kedves lakó­helye volt.« Honnan vették ezt a jó vizet, hol volt az a Komáromi által magasztalt szép bö híves forrás, mely vízzel látta el a kurucz király házát, melynek vize a fejedelemasszonynak olyan kedves volt? Ha jó helyen kereskedünk, ennek is kell valami nyomának lenni. Kérdezősködésemre azt az örvendetes feleletet kaptam, hogy megvan a forrás is a puszta házhely közvetlen közelében ; vezetőink örömmel kalauzoltak el oda is. A bozótos puszta házhelytől délnyugat felé m. e. 200 lépésnyire, a Csalán-patak irányában, egy teknőalakü mélye­dés van, melynek fenekén faragott kövek között kristálytiszta bő forrás buzog fel a Magyar-hegy alól. Felette terebélyes, vastagtörzsü kőrisfa terjeszti ki fölötte védőleg ágait. A fa lehet kétszázéves, oly hatalmas a dereka, de ágain már meglátszik a századok viharainak dúlása. Törzsét sem igen kimélték az egymásután következő nemzedékek, mindegyik vésett, vágott rajta egy-egy sebet. Mikorra a forráshoz értünk, fürge kísérőink csínos ivó­kanalat készítettek lopótökből, s azzal merítve iszogattuk a pompás vizet, kegyelettel gondolva Zrínyi Ilonára, a ki annyira kedvelte ennek a »bő híves forrásnak« valóban pompás hideg vizét. Azt mondják, hogy ennél jobb ivóvíz nincsen az egész környéken. A forrás vize s a körülötte elterülő szántóföld épen veze­tőnk (Hadsi Koszti Tanasz) tulajdona, s ő beszélte, hogy a forrástól még nem rég is erősen kikövezett út vezetett a csifiik ') Ezt a nevet ma már nem ismerik, a megfelelő Csicsek-majdan helyett Esselc-majdan (öszvér-mező) néven neveznek egy közeli legelőhelyet.

Next

/
Thumbnails
Contents