Századok – 1904

Történeti irodalom - Csoma József: Magyar nemzetségi czímerek. Ism. –s–n 551

TÖRTÉNET] IRODALOM. 54:7 hogy minden czímert a lehető legapróbb részletekig akar megállapítani. Pedig elismert dolog, hogy kezdetben még a czímeralakok sem öröklődtek apáról íiura, s a czímeralakok megállapodása után is változhattak és változtak a színek, a sisaktakaró és paizsalakok helyzete, mert ezeknek csak kivételes esetekben volt jelentőségök ; az is köztudomású, hogy nálunk - emlékeink tanúsága szerint — a sisakdísz csak a genusok korának végén válik annyira-mennyire általánossá. Miért kell tehát mindenáron arra törekedni, hogy a nemzetség czímere színeiben megállapodott és sisakdíszszel ékeskedő legyen, holott valószínű, hogy e tulajdonságokkal soha nem bírt. Jobban megfelelt volna az igazságnak pl. a színekre vonatkozólag az az általános kijelentés, hogy megbízható adatok alapján csak nemzetségi czímer alakokról beszélhetünk, mint az a gyakori következetlenség és ellenmondás, a mibe szerzőnk a maga eljárásával keveredik. Mivel külön heraldikai szakközlönyünk van, melynek feladata a tüzetes bírálat, e helyen nem fogok rámutatni mindarra, a mit szerzőnk művében hibának tartok; de szükségesnek vélem egy-két általánosabb természetű példa felemlítését. A szerző általában abból indúl ki, hogy minden nemzetségi czímerünk — már koránál fogva is — a heraldika szabályainak megfelelő és hibátlan. A színekre vonatkozólag pedig azt a kettős szabályt hangoztatja, hogy »minden czímer csak két színű lehet« és »minden czímerben legyen arany vagy ezüst.«- Azonban mit látunk? Mindjárt az Aba nemzetség czímerében négy szín van s csak elvétve akad olyan tábla a munka mellékletei közt, a melyiken nincs három színű czímer.1) I)e nagyobb baj az, hogy gyakorlati szempontból, ha egy nemzetségi czímer színeinek meghatározásáról van szó, a kettős szabály nem ér annyit, mint annak belátása és következetes mérlegelése, hogy jóval későbbi czímerszíneket már csak azért sem lehet elfogadni, mert sokszor öntudatlanúl, sokszor czéltudatosan czímertörés végett változtattak a színeken. Mivel szerzőnk ezt kellő figyelembe nem veszi, mindenáron meg akarja határozni a színeket, még nem helyeselhető módon is. így pl. a Hermann nemzetségnél elfogadja a Képes Krónika színét a czímeralakra, de a paizs színére nézve nem, mert »a veres szín legalkalmasabb volna az arany czímerképhez.« Kutat tehát addig, míg rátalál a sárkányra vörös paizsban. Pethő >) Itt aligha nem tévedésben van a t. bíráló, mert a czímeralakok egyes mellékrészeinek, pl. a saskaromnak vagy a csőrben tartott koszorúnak színét nem lehet a czímer színei közé számítani. Szerk.