Századok – 1904

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: Nádasdy Ferencz mint író 47

NÁDASDY FERENCZ MINT ÍRÓ. Kevés, igen kevés, a mi maradandó értékűt a régibb magyar irodalom föl tud mutatni. Az örökös harcztól nem értek rá írni az emberek. A három részre tépett országban csatáztak, vagy pihentek a harcz után. A theologusok pöröltek szóval és írásban egymás ellen, vándordeákok pengették a lantot, kegyetlen rímekbe szedve a szent történeteket, az ősök vitézi tetteit, uraik dicséretét ; igazi irodalomnak híre-hamva sem volt. A franczia király, a míg zászlait messze lobogtatták diadalmasan, ráért fejedelmi bőkezűséggel aranykort derítni a franczia irodalomra ugyanez időben. Magyarországon a király idegen volt és az maradt, a főurak kemény, harczhoz szokott faj, kiket a béke idején is jobban érdekelt a szép paripa vagy riadó vadászat, Két főúr válik ki csupán ritka műveltségével e nyers korszakból, az egyik Zrínyi Miidós, a másik Nádasdy Ferencz. Zrínyi Miklós egész pályája teljes világításban ragyog. Sokszor leírták a csáktornyai várkastélyt pompás műkincseivel, gazdag könyvtárával, a hová a délczeg dalia pihenni és szórakozni tért haza. Költőnek oly nagy mint vezérnek, írónak oly kiváló mint államférfiunak. Fényes, tündöklő pálya, melynek egy feldühödött vadkan agyara vetett hamar véget. Nádasdy Ferencz is beírta nevét a magyar história könyvébe.1

) Tragikus sorsa ép úgy ismerős, mint arczképe kissé beesett, mélázó szemeivel, kopaszodó magas homlokával. A Nádasdyak eszét családi örökül nyerte, míg másfelől az izzó Báthory vérből is folyt valami ereiben. Nagy tervek forrtak a fejében s erős nagyravágyás lakott a szivében forró, lángoló magyar érzéssel egyetemben, de nem volt a gyors cselekvés embere, talán mert a mélázás természete volt, talán •) Pauler Gyula : Wesselényi nádor és társainak összeesküvése. — Acsády Ignácz : Magyarország története I. Lipót és I. József korában. (Szilágyi S. A m. nemzet története, VII. köt.)