Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

i JÁNOS GERCSEI FÖESPEKES KRÓNIKÁJA TÖREDÉKÉRŐL. 529 Osterrich captum excoecat«, friss helyi hagyományon alapúihatott.1

) De ezen híradásban még egy más és igen érdekes dolog rejlik. TJgy látszik ugyanis, hogy itt Osterrich, a hová a király menekült, az a hely lehet, a hol fogságba esett. S hogy ez tényleg így van, azaz, hogy a pécsi krónikaíró szerint Osterrich helységnév : még világosabban kitűnik a később előforduló Ostervizza analógiájából, a hol állítólag Endre fogva tartotta Salamont s a hová Henrik el is ment, hogy az utóbbit magával vigye. Salamon tényleg Ausztriába menekült ;2) de ezen név a nép nyelvén torzítást szenvedett, a minek főoka az Osterrich nevezet idegen hangzása volt.3

) Annak nem tudásából, hogy a név tulajdonképen hogyan hangzik, keletkezett az Ostersich, a mint még Kercselics kiadásában található,4

) és még egy másik, nekünk ismeretlen formája a névnek, mely a horvát származású Jánost arra indította, hogy annak egészen horvát hangzást adjon.6

) E név jelentésének és kiejtésének nem tudását legkönnyebben úgy magyarázhatjuk, ha a forrást oly korszakba helyezzük, melyben az ausztriai őrgrófság diploma cziai viszonyai még csirájokban voltak. Egyszersmind azt is látjuk, hogy a névnek a magyar nyelvhez való simulása még nem ment végbe, a mi igen régi forrásra mutat. 4. A felsorolt három bizonyító ok elég világosan bizonyítja, hogy a hypothetikus pécsi krónika régibb valamennyi többi ismert magyar krónikánál. Miután azonban a közöttük fennálló rokonságot kimutattuk, el kell fogadnunk, liogy krónikánk közvetett vagy közvetetten alapjáúl szolgált a magyar törzskrónikának. így tehát az ismert magyar krónikákban új eszközt találunk, melynek segítségével forrásunknak minémüségét és különösen az időhatárt, a meddig terjedett, kikutathatjuk. Habár töredékünk László trónralépése előtt megszakad, nem szükséges feltennünk, hogy egyszersmind annak forrása is ott végződött. A kompilátor czélját érte, mert kimutatta, hogy mi módon jutott Szlavónia a horvát királyok fenhatósága alá, s • mindig tekintetbe is kell vennünk, hogy csak töredékkel van ') Hogy különösen Pécsett érdeklődtek ezen királynak, az ottani székesegyház építőjének sorsa iránt, az nyilvánvaló. s) Huber : Geschichte Oesterreichs, I. 197. 1. — Büdinger: Ein Buch ung. Geschichte, 4. 1. *) A név legrégibb formája : Ostarrichi. — Meiller : Regesten der Babenberger, 2. 1. 2. sz. »in regione vulgari vocabulo Ostarrichi . . . dicto.t (a. 996.) III. Henrik 1051-iki oklevelében: »in pago Osterrichi.« 4) Backinál már corrigálva van Osterrich-re. 5) Ostervizza pl. egy Zára és egész északi Dalmáczia fölött domináló stratégiai pont, mely a XII. XIII. és XIV. századbeli oklevelekben igen gyakran fordúl elő.