Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

520 SUFFLAY MILÁN. felemlített krónikák valamelyikéből származzék, mert ez többet mond. Ebből t. i. kitűnik, hogy a pécsi egyház építését mái-Szent István uralkodása alatt kezdték meg x

) és hogy Péter csak a Szent István által megkezdett építést folytatta és fejezte be. Ezen fontos körülmény egészen helyi jellegű és csakis oly forrásból eredhetett, a melynek szerzője a pécsi viszonyokat jól ismerte. 2. Magyarország városai közül csak Pécs van említve; s ez még kétszer történik oly passusokban, melyek kétségkívül egy és ugyanazon forrásból származnak s mint egy elveszett krónikának maradványai hangzanak. »Petrus sequente anno mortuus, Quinqueecclesiis sepelitur«, — és: »quibus pactatis, MLXIV Quinqueecclesiis coronatus est Salamon.« Más királyok nyugvó helyéről, mint pl. Szent Istvánéról vagy Endre királyéról, a kik nincsenek Pécsett eltemetve, János egy szóval sem tesz említést, mindamellett, hogy halálukról beszél. mutatja, hogy János e helyeken oly forrást használt, melynek szerzője főleg a pécsi eseményeket tartotta szem előtt. 3. A töredéknek azon része, mely Szent István uralkodásával foglalkozik, Magyar- és Horvátország viszonyáról figyelemre méltó feljegyzéseket tartalmaz. Ezek szerint Kresimir horvát király a németek elleni háborúban Szent István királyt segítette volna. Ezen tudósítást más forrás nem támogatja, de hitelességát megerősíti - - mint azt már Racki is kimutatta2

) — az akkori politikai helyzet. Köszönetül az adott segítségért Szent István a horvát királynak átengedte Szlavóniát, s nehogy ezzel a magyaroknak neheztelésre adjon okot, Kresimirnek leányát fiával eljegyezte. Az ezen egybekelésről szóló hírt mind a magyar, mind a horvát történetkutatók kétségbe vonták, míg Imrének dux Sclavoniae czíme, mely e helyen előfordúl, csakis a horvátoknál nem talált hitelre.3) De bármilyenek quam ipse fundaverat in honore beati Petri apostoli.« V. ö. Pauler id. m. I. 101, 534. 11. 162. sz. j. ') Y. ö. Szalay : Magyarország tört. I. 129. 1. a) Borba juánih Slavena za neodvisnost. Rad, XXVII. 80. 1. *') Itt csakis Bafíki nézeteit hozom fel, mert a magyar történetírókéi ismeretesek. Backi (Rad, XXVII. 84. 1.) ezen házasságot nem hiszi ; mert ennek híre a régebbi hazai emlékiratokban bizonyítékot nem nyer, és főleg mert a magyar-lengyel krónika (Monum. Poloniae, I. 503. 1.) Imre menyasszonyának Mieszko lengyel herczeg leányát mondja. О maga első állításának támogatására a zágrábi székesegyház XIII-ik századbeli breviáriumát (MS. Zágrábi Akad. 14. és 15. sz. a. Katona, I. 387. 1.) idézi. Itt ugyan a herczeg menyasszonya mint »orta de regali prosapiac szerepel, de minden vonatkozás nélkül horvát származására. Baèki nézete szerint ez hallgatással nem mellőztetett volna, ha a dolog traditiója a zágrábi egyházban még élt volna. — De ha a hagyomány már nem is