Századok – 1904

Értekezések - TELEKI GÉZA gr.: Teleki Mihály anyja 493

TELEKI MIHÁLY ANYJA. 509 Érzéseinek bátor megnyilatkozása nyelvében is kifejezésre jut akkor, mikor magyaros egyenességével világosan és szabatosan formulázza mondandóit. Egyszerű kifejezésmódja nem keres képeket, hacsak nem példákat, s közkeletű példabeszédekben, közmondásokban nyer megnyilatkozást, Nyelve magyaros és megőrzi előkelőségét. Még haragjában sem száll alá, hogy közönségesen fejezze ki magát. Példának idézzük és közöljük itt 1678 márcz. 14-én Grörgényszentimréről írt levelét, mint remekművét az anyának és a magyar asszonynak. Édes fiam ! Isten minden kívánságod szerint való jókkal hogy megáldjon, szivem szerint kívánom. Nekem írt leveledet igen nagy keserűségimmel, sűrű könnyhullatásimmal vöttem. Én nyolcz esztendőktűi fogva való kérésemmel meg nem tudálak marasztani, hanem énnekem sok intésimet megvetéd s mostani kimenésed lassan az koporsómba takarom ; hogy ellenségid nem voltanak volna ; annyi volt az, mint a tenger fövényénél több. Ha szerelmes feleségedet nem szántad elhagyni, engemet a nyomorult elhagyatott árva anyádat annál inkább nem szántál ; mert Isten szivedet megkeményítette én ellenem, valamint Fáráónak ; de én az én Istenemet azon kérem, hogy ellened való sok sűrű könnyhullatásimat tömlőjében ne szedje, hanem legyen irgalmas, kegyelmes, s szándokodat, az melyet feltöttél, ha ő felségének dicsőséges, tegye jó szerencséssé s idvességessé. Én tudom, az én testi szemeim soha többé nem láthatnak, az mely énnekem, elhagyatott árva anyádnak igen keserves. Azt gondolám, hogy (mivel csak magad maradtál vala szemeim előtt) már koporsómban két kezeiddel takarsz s ilyen rettenetes keserűséget fejemre nem hagysz ; de lám az én Istenem énnekem abbeli könyörgésemre nem adta meg, mivel ő felségének igen bűnös szolgáló leánya voltam mindenekben. Valamint ő felségének tetszik, úgy legyen, ellene senki nem állhat. Tudod, mikor az urak közül valamelyiket megfogták, s mind pedig zenebonák voltanak, megmondottam, hogy neked inkább ne fájjon ; mikor Béldit elbocsáták, abban is szolgálál nekik, s ím most eszedben veheted, hogy akkori szolgálatodért fizet, mert valamint az kígyók, ellened támadnak mindnyájan. Immár az kevés jószágod, az melyet véres verejtékeddel szereztél, meg sem marad nyavalyás apró gyermekidnél. Én mindenre elégtelen vagyok, hanem kérem az én Iste- , nemet, hogy az én utolsó órámat hozza el, s legyen üdvösséges kimúlásom. Ezt a levelet akkor írta Teleki Jánosné, mikor a buj-SZÁZADOK. 1904. VI. FÜZET. 36