Századok – 1904

Értekezések - ILLÉSSY JÁNOS: Az erdélyi levéltárak 1770-ben 435

AZ ERDÉLYI LEVÉLTÁRAK 17 70-BEK A. Századok mult évi folyamában a megyei levéltárakról megjelent közleményünk kiegészítése végett meg kell emlékeznünk az erdélyi levéltárak állapotáról is a XVIII. század utolsó harmadában. Erdély és Magyarország politikai különállása nem engedte meg, hogy a ma már egygyé forrott két országrész levéltárait együtt ismertessük. A külön való tárgyalást egyébiránt az a — jóllehet nem nagy — időbeli különbség is indokolja, mely a két országrész levéltárairól ránk maradt hivatalos jelentések közt mutatkozik. Az erdélyi levéltárakról szóló jelentések ugyanis két esztendővel megelőzik a magyarországiakat; sőt pontosabban számítva, harmadfél esztendővel korábbiak. Ugy látszik, az erdélyi példa hatott — legalább részben — a magyar hivatalos intézkedések megtételére. Erdélyben pedig egy magában véve csekély jelentőségű esemény adta azt az eszmét a legfelső kormányszéknek, hogy a levéltárak állapotáról általános tájékozottságot szerezzen. Udvarhely-szék, mint a székely székek legelseje s az öszszes székelyek főszéke, 1769-ben azt kérte az erdélyi udvari kanczelláriától, hogy mind a saját hivatalos iratainak, mind az egész székelységet illető s a szék őrizetében levő okleveleknek elhelyezésére külön levéltári épületet emelhessen Udvarhely városában. E kérelem alkalmából felébredt a kanczelláriában az érdeklődés az összes erdélyi levéltárak állapota iránt. November B-án válaszolva a főkormányszéknek, az udvarhelyiek kérelmének érdemleges elintézését függőben hagyja addig, míg a levéltár anyagáról és állapotáról kimerítő jelentést nem kap s míg az építési tervet és költségvetést föl nem terjesztik, valamint az alapot ki nem jelölik, a melyből a költségek fedeztetni ') A megyei levéltárak állapota 1772/74-ben. Századok, 1903. 731 és köv. 11.