Századok – 1904
Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413
424 LÁNCZY GYULA. themák vitatását, melyekről már fentebb megjegyzem, hogy tartalmukat bizonyos általános szervezési, collectiv közrebocsátási stb. kérdések, indítványok, kívánalmak körüli megállapodások képezték inkább, mint nagy elvi problémák felvetése és controvertáló tárgyalása. A nagy vitakérdésben, mely épen az utóbbi évek folyamán mind nagyohb aktualitást nyert a régebbi történet-bölcseleti és módszeri controvers tételek felett — t. i. az úgynevezett materialistilcus történet-bölcselet és annak érvényesítése a történeti ismeret formálásában, valami rendszeres tárgyalásra nem került — csak egy-egy incidentális tünet tett tanúságot a nagy áramlat létezéséről, mint pl. bizonyos indítványok, melyek úgy a köz- mint tüzetesen a jogtörténeti oktatás szervezésére vonatkoztak. Kétségkívül egyike a legtermékenyebb, leghasznosabb tárgyalásoknak lehetett volna az, melyet a congressus intézősége a történeti oktatás kérdésére nézve még az 1902-iki szervezés idejében kitűzött volt. De a római intéző körök egy sajátságos módját választották a kérdés tárgyalásának. Az államok egész sorából rendeltek volt előadókat, kik a történeti oktatásra nézve saját országukban követett irányelveket, szervezetet, a tapasztalt hiányokat stb. külön előkészített jelentésekben kifejteni hivatva lettek volna. E sorozatban több állam hiányzott, a többi közt Magyarország és Ausztria is. Ez a körülmény magyarázza, hogy Pastor, az osztrák kormány kiküldöttje, az ülésen egyáltalában meg nem jelent, míg magam igen is hallgatónak jelentkeztem az illető osztályülésen, de azon feltevéssel, hogy az eleve megállapított tárgyalásban részt venni nem fogok. Hosszú és vegyes értékű felsorolása volt az az országonkint követett rendszereknek, valamint egyes észleleteknek azok functionálása tekintetében. Ez elsorolások közben magam is távoztam, mert az igazat bevallva, nem voltam képes belátni, mi legyen mindennek a haszna. Ha Európa egyes országainak történetoktatási rendszeréről akarok tájékozódni, akkor egyszerűen azon bő irodalmi anyaghoz nyúlok, mely e részben országonként rendelkezésemre áll. A ki, mint én, hivatásszerűleg és kötelesség szerint foglalkozik e kérdéssel, az nem megy el egy délutáni ülésre, hogy ottan elemi adalékokat vagy általánosságban mozgó észrevételeket hallgasson meg e nagy és szerteágazó problémáról. A benyújtott jelentések — mint anyag — alapján készült