Századok – 1904

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Mátyás király mint városépítő. (I. II. bef. közl.) - 297

MÁTYÁS KIRÁLY MINT VÁROSÉPÍTŐ. 301 állapotát, és elhatározta, hogy azon segítni fog és székvárosa díszéről gondoskodik. Egy nyilt parancsot bocsátott tehát ki, a melyet a város piaczain és más nyilvános helyein publikáltatott. E szerint Npiegintett és felszólított mindenkit, összesen és egyenkint, bármily állásban és állapotban legyenek is, a kiknek Budán házuk van, legkivált pedig azokat, a kiknek házuk elpusztult vagy omladozik, hogy romba dőlt házaik felépítését egy év alatt okvetetlen kezdjék meg, avagy pusztuló házaik kijavítását ugyanez idő alatt hajtsák végre. Minthogy pedig e királyi parancs pontos végrehajtásának mellőzéséből a székvárosnak még nagyobb kára és kényelmetlensége származnék, kijelentette a király, hogy az ilyen, egy év leforgása alatt felépítni meg nem kezdett vagy ki nem javított házakat, részint királyi parancsának megvetése miatt, részint egyr

éb észszerű okokból, királyi felségére szállottaknak fogja tekinteni s más alkalmas egyéneknek, még pedig olyanoknak, a kik azokat saját költségükön kellő módón felépítik és kijavítják, adományozza. ') Itt meg kell állapodnunk. Mátyás király kétségkívül meg volt győződve, hogy e kérlelhetetlennek látszó rendeletét alaposan megokolta. Nekünk azonban, a fent említett gyanúsításokra való tekintettel két szempontból különösebben meg kell azt vizsgálnunk és világítanunk. Mindenekelőtt igazolnunk kell, hogy a város pusztult voltára való hivatkozás nem. puszta frázis vagy ház-elkobzásra való ürügy, hanem megfelel a város valóságos állapotának. Ez igazolás egy másik, még pedig olyan, már ismeretes oklevéllel lehetséges, a melyben a király nem követel a várostól, hanem ad annak valamit. Ez adomány megokolása két részből áll. Az első, fontosabbik rész egyértelmű a föntebbi parancslevél megokolásával ; a második, mely bennünket ezúttal kevésbbé érdekel, a város határának szűk voltára hivatkozik. Benne a király Budának adományozza a Pilis megyében fekvő s a mai Sashegy déli lejtőjén a keserűvíz-forrásokig elterült Sasádot, mely idáig a visegrádi királyi várhoz tartozott. Az oklevél ') Az egész oklevelet 1. végűi a Függelék-ben.