Századok – 1904

Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 136

154 id. görgey istván. állítani, mint azt szerény körükből választani. Hogy pedig Szepesben akkor lehettek és voltak is a honfoglalóknak ilyen utódjai, következtetjük az Árpád-kori okmányokban oly sűrűen előforduló hegyek, vizek, sőt fák és cserjék magyar elnevezéseiből ... és látjuk a Máriássyak elődjeinek okmányszerüleg megállapítható ittlétéből, valamint a szepesi lándzsás nemese/c-nek nevezettek 1243-ban kelt kiváltságleveléből, melyben IV. Béla király azokat . . . régi nemeseknek mondja, és kiváltságaikat, melyeket régi időktől fogva bírnak, az okmány szövege szerint csakis újból megerősíti és helybenhagyja. Hogy Jordán, a szászok grófja, magyar származású volt : ezt a mondottakon fölül még valószínűbbé teszi a föntemlített 1256-iki adománylevél, mely Jordánt mint Arnold fiát említi; ezen Arnold pedig az okmányban comes de Scepus-nak. és nem comes Saxonum-nak neveztetik, mint a hogy a szászok grófját akkor és utóbb minden okmányban nevezni szokták, megkülönböztetésül a comes curialis vagy parochialis-tói. Tehát már Jordán atyja is a comes czímmel jelzett hivatalos állással bírt, és pedig nem a szászok között, mely körülményből magából is következtetek magyar, nem pedig szász származására. Még inkább következtetek erre IY. Béla király többször említett oklevelének azon helyéből is, melyben Jordánnak és örököseinek különös kegyelemből, az ország valamennyi nemesei által bírt jogokon fölül még külön bíráskodási hatalmat, azaz pallosjogot is adományozott, mit talán nem tett volna a király, ha Jordán szász származású; mert valószínűleg föltételezte volna róla, hogy fajrokonaihoz hasonlóan, szívósan ragaszkodik régi hazájából hozott különleges szász-jogához és megelégszik birtokain annak alkalmazásával« . . . Ez érvekkel szemben lássuk mármost az ellenvéleményre kínálkozó okokat. Nincs semmi elfogadható ok a régi hagyománynak, valamennyi szepesi krónikának s a köztudalomnak azt az alaptételét egyszerűen és önkényüleg elvetni, miszerint az első szász telepesek, Arnold vagy Rajnold nevü vezetőjük alatt költöztek be a Szepességre. Hiszen azok csak meg nem szökhettek amúgy rövid úton hazájokból ottani felsőbbségök tudta és engedelme nélkül. Ezért a magyar király a betelepítési nagy eszme és állami actió legkezdetén küldhetett ugyan magyar urat diploinácziai megbízatással a szomszéd birodalomba az ügy előkészítése, az onnan való kivándorlás engedélyének előre megszerzése végett, de az anyag kinyomozására, egybegyűjtésére s a beköltözés művének szervezésére és gyakorlati kivitelére a magyar jövevény ott nem lehetett alkal-