Századok – 1904
Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 136
a görgey nemzetség története. 147 apróra ismernünk kellene az ostromzár és védelem időtartamának s minden körülményeinek részleteit, a haderők számát, az élelem és lőszer fogyatékát. De ezeket nem tudjuk. Tudjuk azonban azt, hogy már 1708-ban, tehát két évvel előbb, Rákóczi követe a franczia udvarnál, Vetésy László, ezt írta fejedelmének : »ne hagyja magát Fönséged már tovább csalatni ezen udvar által«; hogy Trencsénnél 1708 augusztusában Pálffy János és Yiard úgy megverték Rákóczi seregét, hogy felkiáltott : »Soha vereség nem volt ennél gyalázatosabb és következményeiben szerencsétlenebb !« Oly nagy volt a pénz-hiány, hogy a kiknek nagy része épen az országra Bécsből kivetett adó miatt csatlakozott a felkeléshez, azokra most Rákóczi volt kénytelen adót kivetni. A kongó pénznek (libertás, rézpénz belső érték nélkül) nem volt már keletje; a hadsereg demoralizálva ; egyfelől a ráczok a császáriak részéről, másfelől Károlyi Sándor és más alvezérek kuruczai sorra égették a falvakat, — ezek azért, nehogy az ellenség élelmet találjon. Odakint pedig a francziák oudenardi, majd 1709-ben malplaqueti veresége végkép eldöntötte az örökösödési háború sorsát és ezzel a Rákócziét. Ennek 1710 január 22-én Romhánynál vereséggel végződött utolsó erőfeszítése után lengyel zsoldosai haza szöktek. A felső bányavárosok odavesztek. A dolgok ily állásáról a fejedelemnek és Bercsényinek oly bizalmas embere mint Görgey János, kit az utóbbi — Thaly Kálmán szerint — »Uram atyám«-nak hívott, részben már az ostromzár előtt tudomással bírhatott, s a mit közvetlenül nem tudott : volt rá gondja az ostromló ellenségnek, hogy megtudja. Különben is egy körülzárolt vár parancsnoka, ki egyértelmen van az őrségével, annyira kizárólag illetékes megitélője helyzetének s oly korlátlan ura saját elhatározásainak, hogy egyedül Istennek és önnön lelkiismeretének tartozik számolni. És hogy Görgey János, kortársainak utólagos véleménye szerint ekkor sem tért le a kötelesség útjáról : bizonyság rá a halála után is fönmaradt s a vármegye okirataiban és krónikáiban megörökített jó híre, becsülete, és ezen megadott díszneve : Patrónus et pater lutheranorum. A toporczi evangelikus egyház püspök-látogatási jegyzőkönyvében az 1711 évből olvasható, hogy Görgey János mind a vármegyénél, mind a Pesten szervezett vallásügyi bizottságnál buzgón szorgalmazta, hogy az 1681 : 26. t. cz. értelmében Toporcznak a vallás szabad gyakorlata megadassák, — de sikertelenül. Huszonhét éven át semmiféle templommal sem bírtak az ottani protestánsok. Az egyház ezen nagy jóltevőjének halála is ebbe a szomorú időszakba, 1714-re esik. 10*
