Századok – 1904
Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 136
a görgey nemzetség története. 139 közzé nem tett újabb okirati bizonyságát Sobieski János királynak Görgey Jánoshoz intézett, fönt említett eredeti levelében. Yan azután e levél czímiratában egy curiosum is, mely első tekintetre talánynak látszik, de csak addig, míg eszünkbe nem jut, hogy a nyugati nyelvekben — ellenkezően mint a magyarban — a keresztnév megelőzi a vezetéknevet; a miből természetszerűen következik, hogy a magyar módra előre bocsátott családnevet száz közül kilenczven esetben keresztnévnek veszi mind az olasz, mind a német, mind a lengyel a maga megszokott észjárása szerint. Görgey János a lengyel királynál követségben járván, ha latinúl beszélt is, nevét valószínűleg magyarosan jelentette be, s ekkor az előljáró Görgey családnevet Georgius (György) keresztnévnek vélték, János pedig a családnevet jelentette nekik, melyet azután phonetikus úton a magok orthographiája szerint írtak le — lévén a magyar s-nek a lengyelben az sz betüjegy a megfelelője és viszont a magyar s^-nek a lengyelben az s betű — s így lett, hogy a király levelének czímirata ekképen szól : Dilecto nobis generoso Georgia Janusz, in arce Dunaviensi.1) Ha valaki kételkednék benne, hogy János király Görgey Jánoshoz intézte s ő reá akarta czímezni e levelet, fáradjon el a Nemzeti Muzeumba s ott tekintse meg családi levéltárunkban az 1683 évbeli Thökölyanák között azt a három darab eredeti megbízó levelet és követi instructiót, a melylyel Sebestyén András erdélyi püspök és szepesi prépost s Görgey János vannak Lengyelországba követségbe küldve. Ugy kell lenni, hogy miután Thökölyt több szerencsétlen csatája után a nagyváradi pasa fogságba ejtette — talán épen azért, mert szelét vette Sobieskivel folytatott alkudozásának — és vasban Belgrádba küldte, ezzel pedig a magyar nemzeti fölkelés ügye végleg befejezettnek látszott : Görgey János is azok közt volt, kik a most már tisztán török ") Legyen szabad itt két analog esetet elbeszélnem saját életemből : 1841-ben Fiúméban jártam Szepes vármegyétől columnaliter magyarul és latinúl kiállított útlevéllel, melyben latinúl így voltam beírva : Stephanus Görgey de eadem, auditor juris. Joghallgató- diák voltam akkor. Mikor a fiumei rendőrség elvett útlevelemet a vendéglőbe nekem visszaküldte, signor Giorgio di Eadem uditore után tudakozódott a rendőr. — Egy másik eset jelenlétemben történt 1852-ben Karinthiában. Bemutatnak a háziasszonynak egy ott állomáson lévő huszárszázadost : Herr von Gábor. — Ach Sie sind wohl ein Urenkel des berühmten Bethlen Gábor ? kérdi a világtörténelemben jártas szeretetreméltó úrnő. — Hogy a magyar János keresztnevet a latin diplomatikai és irodalmi nyelv idejében más alkalommal is Janus névvel szokták fordítani : bizonyság rá Janus Pannonius, a ki voltaképen Magyar János.
