Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Deák Ferencz beszédei 97

deák ferencz beszédei. 109 nék s nem a jogfolytonosság erejét mutatná. Érvei a legapróbb részletekig csodálatos következetességgel kapcsolódnak egymáshoz, s valamennyi alkotmányunk védelmére és az ellenfél okainak tarthatatlanságára van irányozva. Valósággal a saját fegyvereivel győzi meg ellenfelét. Minden érvét ellene fordítja s lépésről-lépésre szorítja vissza. Az utolsó másfél század magyar közjoga a legmélyebbre ható magyarázattal benne van e remekműben. Nincs mit csodálnunk, hogy a bécsi államférfiak erre többé választ írni nem tudtak, s az országgyűlés bezárása lőn reá a felelet. Hatása azonban bizonyára sokkal nagyobb, mint általában eddig hitték. Míg egyrészt nemzetünket meggyőzte a Deák Ferencz felfogásának egyedüli helyességéről s a széthúzó elemeket összeolvasztotta, másrészt a bécsi államférfiaknak is oly tanítást adott, amelyet hiába akartak még néhány évig elfeledni. A nemzet lelke szólalt meg Deák Ferenczben, épen oly méltósággal és erővel, mint világosan és párját ritkító szabatossággal. Nagy harczot idézett elő mind nálunk, mind Ausztriában ; s e harcz évről-évre közelebb hozta a kibontakozás eszméjét a megvalósuláshoz. E harcznak egyik következménye a húsvéti czikk is, mely a kiegyezés kezdetét jelöli. Oly szoros kapcsolat van a kiegyező országgyűlés felirata és az imént említett remek czáfolat között, tehát a kiegyezés és az 1861-iki két felirat között is, hogy egyiket a másiktól elválasztani lehetetlen. Még nem tört ki az osztrák-porosz háború, mikor a császár is elismerte azt a jogalapot, a melyet Deák Ferencz már 1861-ben kimutatott. Az 1866-iki tárgyalásokban épen úgy megtaláljuk Deák Ferencznek az igazsághoz és törvényekhez való tántoríthatatlan ragaszkodását, mint felfogásának vas következetességét. Nemcsak a törvények szellemét veszi kiindulása alapjáúl, hanem világos rendelkezéseit is. Oly nagy e ragaszkodása, hogy példáúl a közös ügyek meghatározására nézve egyenesen a régi törvények szavait alkalmazza. Természetes azonban, hogy felfogásának következetessége a való helyzetet sem hagyhatja figyelmen kívül. Ha kölcsönös bizalmat kívánt a kibontakozás alapjáúl : nem zárkózhatott el