Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Deák Ferencz beszédei 97

106 váczy jános. igazságtalanságot követ el, mert nem tartja tiszteletben a tulajdon jogát, a mivel azután önkényt gyakorol. Arra az ellenvetésre, hogy a felekezeti iskolák gátolják a nemzet összeolvadását, azt feleli, hogy a törvényhozónak soha sem szabad csupán az okoskodás fonalához tartania magát; számba kell vennie az élet körülményeit s az emberi jellemeket ; így a legokszerűbb eszköz is csak akkor hatályos, ha kellő időben alkalmazza az ember. De a való helyzetben, midőn az egész ország lázban van, midőn csak az Isten kegyelmétől várható szabadulás, ki meri azt mondani, hogy a hitfelekezetek súrlódása csekély fontosságú? Osszefér-e a szabadsággal, hogy valamely hitfelekezetet meggátoljunk külön jogainak érvényesítésében ? Még ha csak előítéleteket sértenénk is meg : »vétket követnénk el akkor, ha ezen sértést oly körülmények között követjük el, midőn a status szüksége nem parancsolja; nekünk még azokat is respektálni kell, ha nem károsak, mert a mit mi előítéletnek hiszünk, az a népben sokszor oly érzelem, mely őt boldogítja, s melynek védelmére fegyvert ragad.« De az ország helyzete egyenesen tiltja e súrlódás felidézését. »Nekünk — úgymond — meg kell értetni a néppel, hogy a haza és annak szabadsága veszélyben van; és mikor ezt meg akarjuk vele értetni, mikor fegyverre akarjuk buzdítani a népet, mely eddig nem érezte, hogy hazája és szabadsága van, ugyanakkor azt a népet meg akarjuk fosztani szabadságának legmelegebb, legédesebb érzetétől.« Hiába hozakodik elő a kisebbség a reactió rémképeivel. Deák Ferencz kimutatja, hogy a reactió akkor veszedelmes igazán, ha a népre támaszkodhatik, pedig Madarász indítványa előbb-utóbb a népet tenné a reactió eszközévé. Az óvatosság és a szabadság jól felfogott érdeke egyaránt azt követelik, hogy egy hajszállal se menjen tovább az országgyűlés, mint az állam czélja kényszeríti. E felfogás győzött s Madarász indítványát leszavazta a többség. Deák Ferencz beszédeiben s egész működésében a legvilágosabban nyilatkozik a törvényes szabadság fenkölt szelleme s a jogérzet rendíthetetlen hatalma. 1848 előtti beszédeiből is több példára hivatkozhattunk a föntebbiekben, pedig az 1843-iki választás körülményeit egészen figyelmen kívül hagytuk,