Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN'. 971 népe szomszédságában tudta a barbárt s megannyian érezték, bogy Alarich újabb támadása csak idő kérdése. Azok, a kik a hadmenet útjába estek, már idejekorán menekültek Itáliába, így Dalmáczia északi szegélyéről (a mai Posavinából) s Pannónia déli részéből. Itáliában valahogy csak ellátták őket, telepeket jelölvén ki számukra, de ott kellő segédeszközök nélkül nem boldogultak, úgy hogy a rabszolgaságbajutás ellen törvényt kellett alkotni.1) Ugyanez a sors fenyegette azokat, a kik megvárták Alarichot, azt remélvén, hogy megegyeznek vele. A góthok azonban a jobbmódúakat elfogták s eladták a rómaiaknak. Eltekintve azoktól, a kiket az egyház váltott ki a rabságból, sokan jó üzletet csináltak a pannon és dalmát rabokkal. Mert ha nem váltották meg magokat, a váltságösszeg erejéig szolgálni tartoztak.2) Ezek a körülmények úgyszólván gyökerestűi végét vetették az egyes gazdasági területeknek. Dalmácziát és Pannóniát illetőleg tekintetbe kell vennünk, hogy csakis a Száva innenső s túlsó részén, az utak mentén lehettek népesebb községek a városok közelében. Elszéledvén a vidék népe, a városi lakosság magára maradt s pusztulása előre látható volt. Alarich, mielőtt döntő csapásra készült, megpróbál ta békés úton való annexióját Itália nyugati elővédjének. Azt követelte a császártól, hogy adja át neki Pannóniát, Dalmácziát, Xoricumot s a velenczei tartományt.3) Ezenfelül még évi bért s gabnajutalékot kivánt. A kívánság teljesítése egyértelmű lett volna az öngyilkossággal; még Honorius is megtagadta ; hiába jegyezte meg Alarich, hogy e tartományokból a birodalomnak nincs haszna, s hiába mutatott még arra is hajlandóságot, hogy adót fizet értök. A megpróbáltatásnak e nehéz napjaiban a dalmát katonaság volt az egyetlen római lelkületű elem, »bátorságánál s testi erejénél fogva a római sereg eleje.« 4) Meg nem védhették ugyan Rómát — állítólag a góthok kezébe kerültek — a meggyaláztatástól, mely első megsarczoltatásával érte a világ fővárosát, de bizonyságot tettek arról, hogy van bennök bizonyos közérzés. Rómán erőt vehetett Alarich, de Dalmácziát s a hegyvidéket a germán Generidus megvédelmezte.5) Mint az ily politikai és társadalmi rázkódtatásoknál rendesen, a következmények nem rögtön jelentkeztek. Pannóniában ugyanis a hun nemzetségi állam s a góthok még nem alkottak egységes ') Cod. Theod. X. 7. 10. XXV. Illyricianos petere non liceat. ') Cod. Theod. lib. V. tit. 5. 3) Zosimus V. 48—51. p. 367. 4) Zos. lib. V. p. 361. ») Zos. lib. V. p. 46.