Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN'. 965 mohósággal kapkodott minden után, a mit elérhetett, de a római birodalmon belől újat nem alkothatott s öntudatlanúl is kereste a módját, hogy ott állandóan megmaradhasson és éhen ne haljon. Viszont a római császárnak meg kellett alkudni az új viszonyokkal, s nem tehetvén egyebet, szövetségesekűl fogadá őket. A közigazgatás még megmaradt a maga kereteiben, de a föld már a Duna vonalán belől jobbára idegen kézen volt. Ez, ha úgy tetszik, Theodosius császárnak érdeme, mert barbár vérrel frissíté fel a sereget s megmenté a birodalom szerkezetét : bűne, ha neki rójjuk fel azokat a következményeket, melyek ennek nyomában előállottak. Dalmáczia helyzete annyiban érezte meg e változást, hogy a római-illyr elem, mondhatni, már a Drávánál, sőt már azon innen is közvetlenül idegen elemekkel érintkezett. Ez által szűkebbre szorult az addig egymásra utalt egyetemes pannondalmát terület s meggyöngült az illyr elem katonai súlya is.1) Igaz, hogy a pannon és alsó-dunai erősségek még római kézben vannak, de jókarban-tartásukat elhanyagolják. Illyricumban nem törődik ezekkel senki komolyan. Nem mintha nem tudnák, hogy Pannónia épen Duna-menti fekvése következtében íllyricum ura.2

) Theodosius, a ki ismerte a viszonyokat, — hiszen sok időt töltött Sirmiumban, — elrendelte, hogy Thrákiát, a Balkánfélsziget keleti felét, s Illyricumot a nyugatot, két külön hadparancsnok védje,3) egyik Bómának, a másik Byzancznak lévén őre. Azonban nem telt rá költség s a polgárháborúkban magok a rómaiak tettek tönkre számos erődöt. A birodalom súlypontja ily módon lassanként Byzanczra s keleti vidékére esett. A császárnak az a czélja ugyan, hogy a Diocletianus- és Konstantin-féle alapon összetartsa a birodalom két felét, de az a felosztás, melyet Theodosius akkép intézett el, hogy Arcadius kapta a birodalom keleti felét, Honorius pedig a nyugatit, nem nyugodott egészséges alapon. A nyugati birodalomban a császári eszmét csak a múltból hazajáró lélek tartja fen, míg keleten Konstantin óta erőteljes központ virult fel. A ketté-osztás folyományakép Dalmáczia és vidéke, helyzetét illetőleg nem változott. Megmaradt a nyugati kötelékben, míg keleti szomszédsága, tehát az észak-keleti szögletet letudva az egész Balkán-félsziget, kelethez került.4

) Védelmi szempont') Vegetius (le re militari, I. 20. V. ö. Strakosch-Grassmann id. m. 138. 2) Sid. Apol. Carmen pan. Maj. 3) Zosimus, Lib. IV. ') Theodosius haláláig Itáliához tartozott. Zosimus, IV. 284. 1. SZÁZADOK. 1904. X. FÜZET. 66