Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

958 THALLÓCZY LAJOS. számba megyen. de mikor a földéhes barbár beljebb kerül a határon, lassan ugyan, de feltartliatatlanúl dekomponálja előbb a határ szegélyt, azután aláköti a provinciákat.1

) Ez a kezdet már is érezhető a Dunánál. Oly heterogen elemek verődtek össze, melyeket csak mélyreható reformmal lehetett összetartani, hogy a birodalom egysége biztosíttassék. A nagy reform, a birodalom megigazítása, elkövetkezett. Végrehajtotta egy dalmácziai szabados fia,2

) nem Róma szülötte: Gains Valerius Diocletianus. Sok nagy ember életében a származás helye csupán életrajzi adat, Diocletianusnál azonban származása, s a környezet, melyben felnövekedett, lényével forrott össze. Dalmácziában született, a dalmata Probus tanítványa volt, illyr sereg geniusa 3) védte, szerette szülőföldjén halt meg. Meg kell emlékeznünk róla, nemcsak mint a dalmát provincia különös »jóltevőjéről«, hanem azért is, mert a római, eladdig csak katonailag bevált illyr áramlatnak Ő a positiv alkotó tehetsége. Diocletianus reformjainak dicsőitői és szigorú bírálói megegyeznek abban, hogy az imperátor, a ki ezeket tervezte s végrehajtotta, a legnagyobb elmék sorába tartozik. Szemére vetik, hogy gyorsan, mondhatni sebtében reformált s hogy nem kimélte a fennálló rendet. Másfelől pedig elismerik, hogy ezek a hirtelenséggel életbe léptetett újítások marandók voltak s eszméi addig éltek, míg a római birodalom élhetett.4) Ez a bírálat többé-kevésbbé minden nagy újítóra ráillik. A kritikus vérmérsékletétől függ, hogy mily tükörből látja az alkotó nevéhez fűződő intézményeknek egyes fejlődési phasisait. Diocletianus hatalmas személyisége háládatos tárgya az efféle fejtegetéseknek. Dalmáczia s a kapcsolatos belföld története szempontjából ránk nézve Diocletianus kora általános és szülőföldjét illető nézőpontjainál fogva egyaránt nevezetes. A birodalom Diocletianus óta nem kizárólag az Urbs. Róma geniusának folyománya, az imperiális absolut eszme lép az Augustus-féle tradicziók helyébe. Akár keleten jutott hozzá Diocletianus, akár önmagából mérité, de ebben fejeződik ') Ujabban két kiváló munka foglalkozik e probléma gazdasági és .pliysiologiai okaival. Otto Seeck : Geschichte des Unterganges der antiken Welt. Berlin, 1895. és L. M. Hartmann: Das italienische Königreich. Lipcse, 1897. (Az előszóban.) ä) Származásáról a szorgalmas, de felületes compilator, Marna vich Tamás bosnyák cz. püspök írt. Kézirat : De Illyrico. Bosnyák muzeum. — Farlati, II. 342. Szülőhelyéről, Diocleáról : Notice sur l'état actuel des ruins de Diocléa. F. Saski : Bev. Arch. 1882. — Bulletino Spal. V. 179. 3) Genius exercitus illyrici. 4) Otto Seeclc id. m. 9.