Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

•946 PÓR ANTAL. tóságért vívott hosszú háborúban, mely a mühldorfi ütközettel ért véget, I. Károly király mindig Szép Frigyesnek volt leghatalmasabb szövetségese; a visegrádi fejedelmi congressus is a németek, részben Bajor Lajos ellen irányult; abban az élethalál harczban végre, mely a császár és a szentszék közt folyt, a magyar király mindenkor a pápa részén állott. De ha a fejedelmek nem is, egyes vitézek, csehek, németek, csapatosan indultak a tatárok ellen,1

) kik immár Krakó közelébe, a Visztula partjáig nyomultak elő. Itt azután Kázmér király vitézül ellentállott és nem engedte, hogy a folyón átkeljenek.-) Ez alkalommal a lengyel urak erősen tartották magokat. A mi pedig Isten kegyelméből leginkább segített rajtok, az a beállott kemény hideg és az eleséghiány volt, mely a pogányokat visszafordulni kényszerítette; mindamellett •sok ezer keresztyént hurczoltak magokkal rabságra. Hogy a magyarok segítették-e szorultságukban a lengyeleket? annak nyoma nincsen. Nem tehették pedig valószínűleg azért, minthogy a tatárok Magyarországot is elözönlötték, a mint ezt ugyancsak a winterthuri koríró (lengyel és magyar dolgokat — ilgy tetszik — összevegyítve) megírta. Biztosat — úgymond — nem írhat, mert jelentését különféle hírek után teszi. Ezen hírek szerint a keresztyének és pogányok hat napon át hadakoztak (hihetőleg a Visztulánál) s végre a hatodik napon délután három órakor győztek a keresztyének, miután 130,000 pogányt elpusztítának. — Hallotta azt is, hogy a keresztes vitézek vadállati dühvel harczoltak a tatárok ellen, kik közül sokakat levertek, de közűlök is elestek vagy ötszázan. — Értesült továbbá róla, hogy a tatárok a magyar földet a Duna mindkét partján elárasztották. A király •ellentállni magát képesnek nem érezvén, megparancsolta népének, hogy égesse el házait és meneküljön barmaival, hogy az ellenség táplálékot nem találván, kivonuljon az országból. Megértvén a magyarság veszedelmét, a szomszéd népek közül sokan feltűzték a keresztet, a magyarok segítségére siettek, ä tíütct"rok közül nem egyet lekaszaboltak s a többieket megfutamították. A tatárok eltakarodtak ugyan, de mindkét nemből sokakat rabszíjra fűztek. Hegöw faluból két sváb (svájczi), a kinek esetleg Ausztriában volt dolga, másokkal egyesülve, szintén a magyarok segítségére sietett. Ezek is mintegy tizenöt-, ezernyi tatár hordát ugrasztottak széjjel stb. Miután a nagy veszedelmet, melylyel a tatárok és oroszok berontásai Lengyelországot és Magyarországot fenyegették, ') Ohron. Aulae reg. j id. h. e) Joh. de Czarnkow id. h.