Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - † Kerékgyártó Árpád 90

90 TÁRCZA, további publikálásának tervével fel nem hagyott : bizonyítják nemcsak a régi két sorozatból azóta megjelent kötetek, hanem bizonyítja az 1843-iki büntetőjogi j avaslatok nagybecsű anyaggyüjteménye is, melynek utolsó kötete épen mostanában hagyta el a sajtót, mikor a képviselőház vitája az akadémiai javaslat felelevenítését is — úgy véljük — időszerűvé tette. •f KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD halála hírét közöljük olvasóinkkal. A mult deezember-hó 13-án hunyt el Budapesten, élete nyolczvanötödik évében. A budapesti kir. m. tudomány-egyetem nyugalmazott ny. r. tanárát, a M. Tud. Akadémia levelező tagját gyászolja ; mi — bár működésünkben közvetetlen részt alig vevő, de társulatunk iránt fennállása óta mindig melegen érdeklődő tagtársunkat vesztettük el az agg tudósban. Az őszinte tisztelet érzésével nézünk vissza sírjáról arra a hosszú, becsületes és áldásos munkával eltöltött életre, melyet kora ifjúságától késő vénségéig fáradhatatlanul a haza szolgálatának szentelt. Egyetemi tanulmányai végeztével (1838) Pest városánál nyervén alkalmazást, igen fiatalon a tisztviselői pályára lépett s kevés megszakítással miközben ügyvédi praxist folytatott -— sokáig ezen a pályán is maradt, melyen fokról fokra haladva, a helyettes főpolgármesterségig vitte. Nem készült tanárnak, de hivataloskodása alatt szorgalommal és szeretettel tanulta a történelmet s különböző lapokban megjelent dolgozatain kívül már akkor néhány nagyobb munkát is bocsátott közre, mint pl. Magyarok életrajzai (Pest, 1856 — 59), Magyarország mívelödésének története (u. o. 1859) stb. Történetírói munkásságáért az Akadémia 1861-ben levelező taggá választotta. Néhány év múlva (1864) mint helyettes tanár az egyetemre került. hol nemsokára (1866) a magyar történelem rendes tanárává nevezték ki. Ettől fogva teljes lélekkel tanári hivatásának élt. Megírta nagy gonddal és bő ismerettel Magyarország történetének kézikönyvét (Budapest, 1867 —1874) s azután nemsokára Hazánk évlapjai cz. chronologikus munkáját (u. o. 1875), mely műveit nemcsak tanítványai használták, hanem ma is minden historikus bízvást használhatja segédforrásúi. Tanítványai számára különben még más történelmi és módszertani munkákat is szerkesztett, melyek kőnyomatos kiadásban forogtak közkézen. Később jelent meg tőle Sárvári és felsővidéki qróf Széchenyi István élete (Pozsony, 1883), mintegy hódolatúl a legnagyobb magyar emlékének. kit fiatalsága dicső alakjai közül ideáljának választott. Irodalmi munkásságánál sokkal jelentősebb azonban az a munka, mit a kathedrán végzett. Bőséges és biztos ismeretei, otthonossága a történeti események szövedékében, könnyen folyó előadása, kiválóan képesítették arra, hogy egyike legyen az egyetem legkedveltebb tanárainak. És mindenekfelett magyar volt testestől-lelkes-