Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - Magyar nyelvtudományi társaság 957

TÁRCZA « 957 azon régi arczképek száma, a melyek régi kastélyokban, főúri és nemesi családainknál maradtak fen s koruk viseletére nézve jellemzők. Szép számmal maradtak régi ruha-darabok is, sőt még a régi kártyákon és mézeskalácsos bábsütőmini ákon is találhatunk becses viselet-képeket. Szendrei tanulmánya, mely az Akadémia archaeologiai bizottságának kiadásában fog megjelenni, összes nyilvános gyűjteményeink, több külföldi muzeum és magángyűjtemény, valamint az előadó saját gazdag gyűjteménye anyagából több mint négyszáz olyan emléket ismertet, mely eddig vagy teljesen ismeretlen volt, vagy legalább viselettörténeti szempontból nem volt eléggé méltatva. Az előadó 160 darab képet s számos egykorú régi emléket mutatott be az Akadémiának. Rátérve viseletünk történetére a honfoglalás korától a XIX-ik század elejéig, azt fejtette ki, hogy épen azért, mert a lelkiismeretes kutatás történetünk minden korszakára nézve hitelesen megállapíthatja a viseletet, nem indokolt dolog, hogy régi viseletek egyes leletdarabokból reconstruáltassanak, mint azt a honfoglaló ősök viseletét illetőleg némely művészünk megkisérlette. Régi viseletünkre vonatkozólag számos adat található a czímerekben és pecséteken is. Ez utóbbiak sorából kiveendők azonban középkori királyaink nagy függő pecsétei, melyek mind idegen minták után készültek s mint viselet-képek figyelembe nem vehetők. A különböző korszakokat tárgyalva kimutatta az előadó minden korszakban a keleti és nyugati (német, olasz, lengyel) befolyást, s végül arra az eredményre jutott, hogy a magyar viselet a maga eredetiségét minden idegen befolyás mellett is megőrizte s a nép viseletében és a magyar díszruhában mai napig fenmaradt. — MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TÁKSASÁG van alakulóban, melynek érdekében nyelvtudósaink lelkes felhívást bocsátottak közre a legközelebb mult napokban. Czéljuk az, hogy más tudományágak példájára a magyar nyelvtudománynak is mennél messzebb kiterjedő társas szervezetet teremtsenek, hogy mindnyájan, a kiknek féltett kincsünk a nemzet nyelve, vállvetve munkálkodhassunk erejének és fényének gyarapításán, hogy megóvjuk a külső térvesztéstől és belső romlástól, hogy napfényre hozzuk kincseit a régmúlt századok irodalmából s népünk öröklött hagyományaiból. Nyelvünk a magyar nép ősfoglalkozásainak és fejlődő műveltségének nagybecsű emlékeit őrizte meg számunkra. Ezeket felkutatni s a tudomány és nemzeti művelődés javára értékesíteni : egyik fő feladata leend az alakuló társaságnak. Nem szükség magyaráznunk. hogy a nyelvészet és történettudomány, bár mindkettőnek széles, önálló birodalma van, mai fejlettségök színvonalán mily nagy mértékben vannak egymásra utalva, egymásnak mennyire fontos segédtudományai. Ajánljuk tehát a magyar nyelvtudományi