Századok – 1903

Történeti irodalom - Kubinyi Ferencz: A felső-kubini Kubinyi család története. Ism. Illéssy János 943

•946 TÖRTÉNETI IRODALOM. tudós, Miksa király alatt királyi ügyész. E hivatalában tanúsított érdemei jutalmául több donation kívül 1578-ban czímerbővítésben részesült. A jobbról balra haránt metszett paizs alsó kék mezejében talált elhelyezést a régi czímer : a kőszáli zerge, csakhogy nem ülő, hanem a sziklára ugró helyzetben; ehez járul bővítésül a felső vörös mezőben felhőből kinyúló, szablyát villogtató vértes kar. Sisakdíszűl két fekete szárny között a kinövő zerge szolgál, szarvai közt az arany csillaggal. A jeles apa jeles tiat hagyott hátra III. Lászlóban, a ki a királyi kanczellária jegyzője, 1585-től kezdve élete végéig a pozsonyi kamara tanácsosa volt. Nevét az irodalom terén is emlékezetessé tette a .Miksa király halálára írt versével, mely 1577-ben Prágában nyomtatásban is megjelent. Messzire vezetne, ha a Kubinyi család monographiájának ismertetése kapcsán a részletekbe mélyebben bele bocsátkoznánk. Mert az idők folyamán a családfa nagyon terebélyessé növekszik, messze kiterjeszti ágait. A deménfalvi és nagyolaszi ág mellett kifejlődik még egy harmadik : a honti ág is, melynek megalapítói a deménfalvi ág megalapítójának I. Máténak dédunokái : I. Ferencz. I. Mátyás és I. Mihály. Ezeken kívül számtalan kisebb ágak terjeszkednek szerte az országban, szerencsés házasságok révén, melyek csaknem valamennyi nevezetes családjával az országnak atyafiságos összeköttetésbe hozzák a Kubinviakat. A XVII-ik század különben jelentős fordulatot idéz elő a Kubinyi család traditióiban. Addig az udvar szolgálatában fáradoznak, hogy családjukat a vagyoni jólét és az országos hírnév mennél magasabb fokára emeljék. Mikor a nemzeti küzdelmek kora beáll, csekély kivétellel elfordulnak az udvari hatalomtól s a nemzettel tartanak, kivévén részöket annak véres küzdelmeiből is. Nem törik magukat magas udvari hivatalok után, de a csatamezőkön, a vármegyei közigazgatás porondján, az alispáni és szolgabírói székben emberül megállják helyöket. Es ha a XVII-ik század előtt élt ősök ismeretessé tették a Kubinyi nevet, a későbbi ivadékok megszerezték számára a közbecsülést és tiszteletet. Ez a tanúság szűrődik le a monographia tartalmából, melyet szerzője világos, élvezhető nyelven, meleg szeretettel, de elfogulatlanúl írt meg. Adatkészlete meglehetősen bő, habár nem egészen kielégítő. Maga mondja előszavában, hogy jobbára a családi, némely hiteleshelyi levéltárak és az Országos Levéltár anyagára támaszkodott. így is szép eredményt ért el; a mi különben természetes is, mert oly kiterjedt s a közügyekben kisebb-nagyobb mértékben szereplőleg folyton résztvett család-