Századok – 1903
Történeti irodalom - Kubinyi Ferencz: A felső-kubini Kubinyi család története. Ism. Illéssy János 943
943 TÖRTÉNETI IRODALOM. Utolsó és kétségkívül legvonzóbb darabja a nyugati kútfőknek Ekkehard rajza a magyarok szent-galleni kalandjáról:: Ekkehardi casus Sancti Galli. Ismeretes az a jelenet, melyben a szent-galleni klastrom történetírója, IV. Ekkehard, a magyarokról szóló élénk hagyomány alapján ottani tartózkodásuknak oly részletes és megkapó képét rajzolta. Talán ő az egyetlen idegen krónikás, ki a pogány magyarokat valóságos embereknek, nem pedig szörnyetegeknek írja le, mint kortársaik. Ennek az emléknek a XII-ik század végéről egyetlen meglevő kéziratát a szent-galleni klastrom kincsei közt őrzik s ennek alapján készült Marczali kiadása. Futólagos szemlét tartva a nyugoti kútfők felett s kézirataikat is számon véve, látjuk, hogy a szerkesztő szorgalmasan fölkereste és fölhasználta a codexeket. A kiadvány értéke szempontjából azonban sajnálnunk lehet, hogy egyes lapokat nem közöl hasonmásban. Ez azért is fontos lett volna, mert így a kútfőkkel foglalkozónak inkább módjában lenne a helyes átirás ellenőrzése ; de ezzel a megjegyzéssel nem akarjuk azt mondani, hogy a szövegek megbízhatóságában kételkedünk. Jóllehet az efféle történeti kútfő-szemelvény ekneic nem vagyunk barátai, — olyan iskolai segédkönyvszerű jellegük van. — azt készséggel kijelentjük, hogy a fejezet szerkesztője fáradságos munkát végzett s az elébe tűzött feladatnak teljesen megfelelt. Mindenütt számot ad a kútfők kéziratairól, melyeket maga is tanulmányozott s egymással összevetett; a mi ugyan érdeme is, de még inkább kötelessége volt. BOROVSZKY SAMU. A felső-kubini Kubinyi család története. A család tagjai számára írta Kubinyi Ferencz. Budapest, 1901. Franklin-társ. kny. 8-r. 460. 2 L Ot melléklettel s a szövegbe nyomott képekkel. (A felső-kubini Kubinyi cs. története és leszármazása. Szerkesztik és kiadják Kubinyi Ferencz és Kubinyi Miklós. Első köt.) Csak nemrég jelentette közlönyünk Kubinyi Ferencz halálát. Utolsó munkája, melyről ime most szólunk, bizonysága, hogy benne a történetirodalom és tudomány hivatott, rátermett szakerőt veszített. Mert ámbár saját véreinek, nemzetségének történetét írta meg, tollát nem vezette félre atyafiságos szeretet, sem a gyöngédség nem hamisította meg Ítéletét. Mindenkor az igazságot keresi és nem áldoz a családi hiúság oltárán. Ez pedig nem kicsi szó akkor, mikor a családi hiúságot legyezgető, már-már megcsontosodott hagyomány ellen kell küzdeni. Férfias bátorságnak és a tudományos igazság tántoríthatatlan
