Századok – 1903

Történeti irodalom - A magyar honfoglalás kútfői - (IV.) Nyugoti kútfők. Ism. Borovszky Samu 940

TÖRTÉNETI IRODALOM. 941' masak világot vetni, s végűi a harmadik csoportba azokat, melyek a honfoglalás után készültek. A kútfők sorát egy belga klastrom évkönyvei (Annales Sithienses) nyitják meg, melyeket a tudósok rendesen Annales Bertiviani néven említenek. Ebben 862-ről fel van jegyezve, hogy a dánok a birodalom nagy részét tűzzel-vassal pusztították, de megjelent egy üj, a népek előtt eddig ismeretlen ellenség is, melyet Ungri-nak neveznek, s ez is dúlta a birodalmat. Ma már bizonyos, — Mátyás Flórián kimutatta *) — hogy ez későbbi interpolatió s így a honfoglalást megelőző kútfők közt nem lehet helye. Annál nagyobb fontosságú azonban a Conversio Bagvariorum et Carantanorum czímű apologia, melyet a salzburgi •érsek a maga fenhatósági jogainak védelmére készíttetett. Kézirata öt példányban is megvan a bécsi cs. udvari könyvtárban, a honnan a kiadó a legrégibbet és az eredeti szöveghez legközelebb állót vette alapúi. Ez már számos oly tényre nézve elsőrangű forrás, a mely felől sehol másutt tájékozódást nem nyerhetnénk. Tudvalevőleg ez ismerteti meg velünk az első morva főnökök : Privina és Koczél szereplését, s topographiai tekintetben is, különösen a Dunántúlra nézve, tele van becses följegyzésekkel. Noha az a sok egyházalapítás, a mivel a salzburgi érsek a maga igazának hangoztatásában kérkedni látszik, aligha róható fel mind az érsek érdeméül. Nem sok értéke van a honfoglalás története szempontjából Alfréd angol király Description of Europe czímű földrajzi leírásának. Egyetlen szó sincs benne a magyarokról vagy Pannóniáról; szerinte Karinthiától Bolgárországig pusztaság terült el, s az is, a mit a szláv népek elterjedéséről tud, meglehetősen megbízhatatlan. Az Annales Fuldenses (fuldai évkönyvek), melyeket a 887 évtől kezdve Bajorországban szerkesztettek, már nagyon gazdag tárházát adják a magyarok kalandozásaira vonatkozó adatoknak. Szinte évről-évre feljegyzik a honfoglalók betöréseit, s történetíróink közül mindazok, kik a honfoglalás chronologiájának megállapításával foglalkoztak, alaposan ki is aknázták ezt a kútfőt. Különösen Salamon Ferenczünknek ez volt egyik legerősebb fegyvere Konstantinus Porphyrogenitus mellett. Az évkönyvek kéziratai közül a szerkesztő a lipcsei városi könyvtárban levőt használta, de ennek hiányait pótolta a brüsseli codexből. *) Egy honfoglalás előtti magyar hadjáratról Németországban. Budapest, 1898. (Értekezések a tört. tudományok köréből, XVII. köt. 8. sz. 7 és köv. 11.)