Századok – 1903

Történeti irodalom - A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. I. II. köt. Ism. Karácsonyi János 927

•936 TÖRTÉNETI IRODALOM. élő és régi személynevekből származó vezetékneveket nagyon jól kell ismernie annak, a ki a régi magyar személynevek kiejtésének meghatározására vállalkozik. Erdélyi László — bár dicséretes kísérlete itt-ott sikerült — most még nem tudott megbirkózni e nehéz feladattal. Egyrészt oly egyszerű személyneveket mint Hálaad, Gecha, Buhte (= Hálád, Gecse, Böjté, melyek mint hely- és vezetéknevek ma is élnek) megfejtetlenűl hagy és régi alakjukban közöl (228. 1.), másrészt néha nagyon vakmerő magyarázatokba bocsátkozik. így pl. a Koza nevet Kószá-ra (inkább Kaza vagy Kasza; ha Kószát akart volna a régi jegyző jelenteni, akkor Kouza-nak írta volna), Sikula-1 (ma is falu neve) Sziköly-ve, Padi-ot (Pacz, esetleg Pat) Pák-VA, Sciga-t Zsigá-va magyarázza. (210. 233. 250. 310. 11.) A Pósa nevet hol Pousa-nak írja s helyesen Pósá-nak ejteti (203. 214. 11.), hol pedig Pós-ra csonkítja. (248. 768. 781. 11.) Pedig a mint Bács és Bácsa, Bel és Béla, Dad és Dada, Pöcs és-Pócsa helynevek nagyon különbözők, épen úgy különböző-Pás és Pósa is. Az 1176 — J 186-ig kormányzó győri püspököt is kár volt — Pejért követve — Mikulény-nak írni (119. 120. 611. 11.), mert az eredeti oklevelek Mycadinusnak írják, ez pedig = Miked, épen úgy, mint Chanadinus < "su h Uli Terjedelmes és a pannonhalmi apátság 1241 előtti történetének keretén messze túlterjeszkedő a VII. fejezet, melynek tárgya : ,1 magyarországi bencze's irodalom a tatárjárás előtt. Mint már a fejezet élén álló tartalomkivonat is mutatja,, valóban több akar lenni, mint csupán a pannonhalmi apátság irodalomtörténete. Ez ellen azonban — azt hiszszük — semmi kifogás nem tehető, sőt a fejezet írója, Zoltvány Irén törekvését csak helyeselnünk lehet. A tizenkét kötetre tervezett nagy műben minden egyes apátságnál részenkint előadni azt a keveset, a mit a benczések tatárjárás előtti irodalmi működéséről tudunk, czélszerűtlen és zavaró lett volna. Ellenben a fenmaradt adatokat így összefoglalva előttünk látván, mégis némi képet alkothatunk magunknak irodalomtörténetünk ezen annyira homályos korszakáról. A szerző minden csekély adatot fölhasználva, minden valamirevaló írót figyelmére méltatva, írta meg e derék fejezetet; de segítettek neki Hajdú Tibor és Prikkel Márián rendtársai is. Amaz írta szent Gellért fenmaradt hittudományi művének, a Deliberatio-nak bölcseleti méltatását, helyreállítván ezzel szent Gellértnek elég sajnálatos módon megtámadott tudományos becsületét; emez pedig a magyar nemzet drága kincsét, a Halotti Beszédet magában foglaló Pray-codexet ismerteti részletesen. Vizsgálódásai sze-