Századok – 1903

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Cserei Mihály jegyzőkönyvei 891

CSEREI MIHÁLY JEGYZÖKÖNYVEI. 897 hogy az enyecli vagy a sepsi-szentgyörgyi gymnasium könyvtárába kerültek, vagy elkallódtak. A mi alább ismertetendő jkvünk, mely gr. Mikó levéltárából a mult év végén került elő, határozottan más példány, mint az Abafi adatai alapján fentebb ismertetett jegyzőkönyvek. E két jegyzőkönyv eltűnését vagy lappangását élénken sajnálhatjuk, de vigasztalhat az a körülmény, hogy tartalmuk minden adat szerint az, és csak kevesebb lehetett, mint a kezünknél lévő, legkésőbb összeállított s legteljesebb jegyzőkönyvé, melynek ismertetésére immár áttérhetünk. IV. CSEREI MIHÁLY LEGNAGYOBB JEGYZŐKÖNYVE. Cserei Mihály az ő végrendeletében, a hol birtokairól emlékezik, sokszor hivatkozik az ő veresbőrű nagyobbik könyvére. Másra nem is, kivéve egy esetet, a hol fejérbőrű jegyzökönyvét említi. Ezek a hivatkozások, melyek levélszámokat is idéznek, pontosan ráillenek a M. Tört. Társulat tulajdonába került jegyzőkönyvre.1

) Könyvei regestrumában ezt így említi : »220. Egy veres bőrben varrott könyv, jószágokról való dolgokot írtam belé.« Semmi kétség nem lehet affelől, hogy ez alatt a veresbőrű könyv alatt ezt az ismertetendő jegyzőkönyvet érti. Világos az is, hogy ez volt a legteljesebb, ez volt az ő családkönyve, mintegy telekkönyve. 1733-ban kezdette szerkeszteni s 1748-ig vezette, sőt még 1751-ben is pótolta egy oldaljegyzettel.2) Ez tehát az ő összes jegyzőkönyvei között a legértékesebb. 1716—1728-iki jegyzőkönyvében említi, hogy »mikor in anno 1728-ban ezt a könyvet írtam, azután sokféle nyomorúság, kárvallás jővén rám ... és így sok dolgaim megváltozván, a hol változás esik, azok helyiben újabb írásokat tettem.« Régi jegyzőkönyvei tehát elavultak s Cserei Mihály 66 éves korában szükségét érezte, hogy régi jegyzőkönyveit újra szerkeszsze s teljesebbé tegye. A. már 1728-ban említett sok változás bírja reá, hogy újabb jegyzőkönyvet állítson össze gyermekei számára, melybe felvegye a régiekből is a szükséges részeket s pótolja azokat újabb tudnivalókkal. J) Olv. végrendeletét: Erdélyi Muzeum, 1895. évf. 394, 432, 434, 437, 440, 442, 443, 494, 495, 497, 498, 546, 548. 11. 2) A »Brassai Croner János maradékinak az szegény atyámhoz való praetensiójáról kívántató observatió« (94. lev.) át van húzva s oldalt ez a megjegyzés áll: »In anno 1751. die 10. Nov. ezen dolog eligazodott, mert Brassai Bél Lukácsnak fizettem kész pénzt 15 forintokat és az idvezült atyám obiigatoriáját nekem visszaadta, mely megvagyon a zöldfestékű ládámban, az adósságaimról való levelek csomójában.«