Századok – 1903

Értekezések - TÓTH-SZABÓ PÁL: Magyarország a XV-ik század végén a pápai supplicatiók világánál. - I. közl. 1

2 Tt'lTH-SZABÓ PÁL. féle vonatkozásokat, a maguk valóságában ismerhessük meg. E vonatkozásokhoz akar hozzászólni e sorok írója is, elsőrendű források alapján, főképen VI. Sándor pápa ( Borgia Rodrigo) supplicatióira támaszkodva, melyekkel a M. Tud. Akadémia megbízásából a vatikáni levéltárban huzamosabb ideig foglalkozott. A supplicatiók, melyeket a világ minden részéből s így hazánkból is, a legkülönbözőbb ügyekben a legkülönbözőbb személyek küldtek Rómába, a pápától várva sikeres elintézésöket. érdekes képet tárnak elénk az egyházi, erkölcsi, kulturális és társadalmi életről, s mint ilyenek megérdemlik a gondos tanulmányozást. Egyenkint nem mindig, sőt mondhatjuk, a legtöbbször nem országra szóló fontosságúak ; de összességükben határozottan értékesek. Összességükben minden kétséget kizárólag hozzájárulnak a kor képének igazi megrajzolásához, öleljen fel e kor bár egy rövidke évtizedet ; sőt nemcsak hozzájárulnak, hanem ahoz valóban nélkülözhetetlenek. Mert ha valaki egy kor való képét akarja nyújtani, az első, ellenvetést nem tűrő feltétel, hogy az akkori társadalom minden rétegének általános gondolkozásával, uralkodó eszméivel, testi-lelki szükségleteivel, nemcsak tetteivel, hanem benső vágyaival, titkos óhajtásaival is ösmerős legyen. Es épen ezekről tudósítnak minket a supplicatiók, és épen ezért megbecsülhetetlen források. A supplicatiók tárgyának gazdag változatosságával karöltve jár a supplicáló, a folyamodó személyek különböző volta. A társadalom minden rétege megtalálja köztük képviselőjét. Megtaláljuk itt, még pedig ismételten, a koronás királyt s tőszomszédságában a durva kordás francziskánus frátert; az erőszakos Váradi Pétert, a kalocsai érseket, a mint egyik kezével szerzetes rendeket tör össze s másokat felemel a másikkal ; a szegény oltárigazgatót, a mint felszenteltetéseért esedezik; Szathmári Györgyöt, a hatalmas kanczellárt, a ki egy püspöki szék birtokában a fel nem szentelésért folyamodik; a törökverő Erangepánokat, a királysértő Újlaki Lőrinczet, czinkostársával, Beriszló Bertalan vránai perjellel, s a becsületes nagy-szebeni bírót esküttjeivel együtt. Ozélunk lévén egyúttal, hogy római kutatásaink eredmé-