Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - † Mommsen Tivadar 869

TÁRCZA. 869 V MOMMSEN TIVADAR halála hírét vettük a legközelebb mult napokban. November 1-én, nyolezvanhat éves korában hunyt el a jog- és történettudomány ez óriása, kinek páratlan munkában és sikerekben egyaránt gazdag életére nem pillanthatunk vissza a csodálat és tisztelet érzése nélkül. Német volt bár testestül-lelkestűl, de az ő fényes pályája az egész tudományos világ dicsősége, és a mit alkotott, közös kincse minden művelt nemzetnek. Mint a római jog tanára kezdte meg működését a lipcsei egyetemen (1847); utóbb Zürichben (1852), majd Boroszlóban (1854) tanított. Római jogi tanulmányai között bűvölte meg egész életére a római história, s az ókori Róma intézményeinek vizsgálata vitte valóságot kereső szellemét oly mélységekbe, hogy midőn főműve : A rómaiak története megjelent, egészen új, ismeretlen világ tárult föl benne olvasói elótt. Ezt a munkát, mely szerzőjének a berlini egyetemen az ókori történelem tanszékét szerezte meg (1858), az ötödik kiadás után a mi Akadémiánk is kiadta (1874—1877) Toldy István fordításában: de a mi Mommsent ennél közelebb hozta hozzánk, az a Corpus inscriptionum latinarum roppant gyűjteménye, melyet 1863-ban indított meg és haláláig folytatott. Ennek a világraszóló gyűjteménynek érdekében bejárta a régi római birodalom egész területét s búvárlatait hazánkra is kiterjesztette. Pannóniának és Dácziának alig volt alaposabb ismerője mint ő. Többízben is megfordult nálunk s az epigraphia révén lépett összeköttetésbe néhai Torma Károlyunkkal, a ki különösen a dácziai feliratok gyűjtésében és megfejtésében volt buzgó munkatársa a nagy német tudósnak. Mommsent a M. Tud. Akadémia 1867-ben tisztelte meg azzal, hogy külső tagjává választotta ; bizonyára gondoskodni fog róla, hogy tisztelete adóját halálában is lerójja iránta. ÉRTEKEZÉSEK az 1901 902 évi iskolai Értesítőkben. BENKA GYULA: A századik év határkövénél. (Szarvasi ág. ev. főgymn. Ért. 5 — 44. 11.) — A főgymnasium rövidre vont történetét adja, melynek főleg alapítása körülményeiről az előbbi év Értesítőjében is szó volt.1

) A XYIII-ik század elején a felvidékről az alföldre levándorolt evangélikusoknak nem volt középiskolájok. A pesti ág ev. egyházmegye gyűlésein 1790 91-ben Pongrácz Boldizsár többször felszólalt e miatt, de eredménytelenül. Csak mikor a békés-bánáti egyházmegye kivált a pestiből s felügyelője ') Olv. Századok, 1903. 480. 1. SZÁZADOK. 1903. IX. FÜZET. 59