Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - Tóth-Szabó Pál felolvasása Giskráról különös tekintettel Abauj vármegyére 866

86(5 TÁKCZA. valószínűség szerint a IX. vagy X. században véstek a Jeniszej balpartján, Abakanszk szigettel szemközt álló sziklára. Majd a nagyhírű és minden tekintetben nagyértékű Kudatku Bilik-et ismertette, melyet 1069-ben írtak keleti Turkesztánnak Kasgár nevű városában s a melynek 1439-ben ujgur betűkkel irott másolata ma a bécsi cs. és kir. könyvtár tulajdona. Egy harmadik nyelvterületről, t. i. Ivözép-Azsiából. négy nagyterjedelmű nyelvemléket mutatott fel : u. m. az Ebu Muszlim harczairól szóló történeti művet 1155-ből, Alinak Juszuf és Zulejka cz. költeményét 1233-ból, Eabguzinak Kiszasz-ül-enbija (elbeszélések a prófétákról) cz. művét 1310-ből, és Ahmed Jeszevinek vallás-erkölcsi és életbölcseleti tartalmú verses munkáját, a Hikmet-et (bölcsesség) a, XIY-ik századból. A mai Oroszország déli részéről, a régi kipcsaki khánság területéről pedig három nyelvemléket sorolt fel : t. i. a kunok régi török nyelvét ismertető kéziratot, az u. n. Petrarca-codex-et 1303-ból. s az arany horda két fejedelmének. Tokhtamis-nak és Timur Eutluk-uak egy-egy rendeletét az 1393 és 1398 évekből. Végre a Kis-Ázsiában szerzett hat nyelvemléket ismertette, mely nyelvemlékek a következők : Szultán Velednek Rebábnáme cz. persa művében található török költemény (1305 — 1312), Ásik pasa divánja 1330-ból, az 1340-ben irott Tezkeretül-Evlia, Sejkh Elvánnak persából fordított Gülsen-i-ráz (a titok rózsaligete) cz. munkája, a XIV-ik század közepéről való Báznáme (a sólymokról szóló könyv) s végűi az 1390-ben kelt Iszkendernáme, vagyis a Nagy Sándorról szóló terjedelmes epos Ahmedi nevű szerzőtől. A nyolcz századból felsorolt tizenhét nyelvemlék közül legtüzetesebben tárgyalta és ismertette az utolsót, mely azért fontos és értékes a török nyelvtudomány szempontjából, mert ez az első feninaradt emléke a tulajdonképeni oszmán-török nyelvnek s azt mutatja, hogy milyen volt ez a nyelv a török birodalom fennállásának első századában, a XIV-ik században. A történettudományi (második) osztály okt. 12-iki ülésén dr. Tóth-Szabó Pál mint vendég olvasta fel ily czímű dolgozatát : Giskra, különös tekintettel Abauj vármegyére. Előadta, hogy Albert király halálával két pártra szakadt az ország; az egyik a lengyel Ulászlót ültette hazánk trónjára, a másik a gyermek Lászlónak hódolt. Az özvegy Erzsébet királyné, csecsemő fía jogainak fegyveres védelmével és érvényesítésével a többi között Braudisi Giskra Jánost bízta meg, a ki cseh, morva s más egyéb zsoldosaival mindjárt 1440-beu megszállta a bányavárosokat, majd a következő évben uralma alá hajtotta Abauj vármegyét s a szomszédos megyéket, és zsarnoki önkénynyel uralkodott ezeken a részeken akkor is. mikor politikai hivatása már régen megszűnt. A felolvasó ismertetve Giskra fellépésének körülményeit, végig kisérte